Az indokolási kötelezettség elmulasztása a bírói gyakorlatban

Posted on Posted in Publikációk

2012-ben jelent meg a Kúria Joggyakorlat-elemző csoportjának vizsgálata azzal kapcsolatban, hogy a fellebbezéseket elbíráló bíróságok milyen okokból kifolyólag helyezik hatályon kívül az elsőfokú bíróságok ítéleteit. Az eredmény meglepő: sok esetben az elsőfokú bíróságok nem megfelelően, következetlenül vagy hibásan indokolják meg döntéseiket. Mielőtt azonban bemutatnánk ez a problémakört, érdemes néhány szólt szólni arról a jogintézményről, amely alapján a bíróságok feltárják döntéseik okait: az indokolási kötelezettségről.

Az indokolási kötelezettség a polgári perjog időszakának egyik eredménye, igaz, a jogtörténetet tanulmányozva számos olyan rendelkezéssel is találkozhatunk, amelyek már megkövetelték a bíróságoktól, hogy adjanak számot arról, hogy milyen tényezőkre alapítva hozták meg döntésüket az adott ügyben.

Az indokolási kötelezettség mára már szinte az összes modern büntető eljárásjogi kódexben megfogalmazódik, sőt nemzetközi szinten is értelmezték az indokolási kötelezettséget, mint a tágan értelmezett tisztességes eljáráshoz való jog egyik alkotóelemét. A kötelezettség fontosságára hívta fel a figyelmet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága is több esetben. A magyar szabályozásban már a XVIII. században jelent meg az a jogalkotói igény, hogy a bírói elhatározás minden részletét kétséget kizáró módon kell visszatükrözni az ítéletekben.

Hazánkban jelenleg is hatályos büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 257-258.§-ában rendelkezik az indokolási kötelezettségről, bár azt konkrét formában nem mondja k, inkább azt a megoldást választja, hogy az ítélet részei között nevesíti az indokolást, majd ezt követően tételesen felsorolja annak részeit. Tehát arról, hogy magát az indokolást milyen szempontok szerint, milyen technikát alkalmazva kellene megírni, nem rendelkezik, holott egy ilyen jellegű rendszer sokat segítené a bírók munkáját.

Ennek a problémának a gyakorlati oldalát vizsgálta a már említett Joggyakorlat-elemző csoport, és sajnálatos módon, rengeteg hibát, hiányosságot vélt felfedezni a bíróságok ítéleteiben. Ennek igen nagy jelentősége van, hiszen a sokszor az indokolási kötelezettség megsértésének abszolút hatályon kívül helyezési okára alapozzák a fellebbezéseket, amelyre az esetek 16,5%-ban hivatkoznak a másodfokú bíróságok, amikor hatályon kívül helyezik az elsőfokú ítéletet és új eljárásra kötelezik az elsőfokú bíróságot. Ez nagy aránynak tekinthető, mivel a másodfokú bíróságok rengeteg okra alapozva hatályon kívül helyezhetik az elsőfokú ítéleteket.

A bizonyítékok mérlegelése, illetve azok indokolása kapcsán jöttek elő talán a legsúlyosabb hibák. Nem egy esetben ugyanis a bíróságok ítéletei bizonyítékok felsorolásából vagy „perkivonatból” álltak, vagyis, hogy ki, mikor, milyen vallomást tett az eljárásban, az azonban nem volt megállapítható, hogy a bíróság a tényállást milyen okból és mely bizonyítékokra alapozta.

Az egyik ilyen ügyet elbíráló ítélőtábla hatályon kívül helyező ítéletében meg is állapította, hogy „a bizonyítási eszközök pertörténeti jellegű ismertetése, azok tartalmának leírása, tehát a bizonyítási eszközök puszta felsorolása értékelés nélkül nem tekinthető az indokolási kötelesség teljesítésének, mert nem foglal állást a feltárt bizonyítékok elfogadásáról vagy elvetéséről, valamint ezek okairól.”

Egy másik probléma, amikor a bíróságok a bizonyítékok értékelése során ellentmondásba vagy kétértelműségbe keveredik, amely szintén megalapozhatja a hatályon kívül helyezést. Ez azonban csak abban az esetben eredményez abszolút hatályon kívül helyezési okot, ha abból nem lehet megállapítani, hogy a bíróság mely tényekre alapozta döntését. (BH 2010.117)

A jogkérdés, illetve az azzal összefüggő indokolási kötelezettség kapcsán például az elsőfokon eljáró bíróság közúti baleset okozásának vétségének elbírálása során nem jelölte meg azt a konkrét kötelezettséget, amelynek a vádlott nem tett eleget (BH2008.323). Fontos szempont még ebben a kérdésben, hogy a bíróság jogi érvelése világos, egyértelmű, meggyőző és követhető legyen. Így például a büntetés kiszabása során a bíróságnak fel kell derítenie az esettel kapcsolatos összes súlyosító és enyhítő körülményt, amelyeket vizsgálva, mérlegelve alapozta a büntetés kiszabását vagy annak mellőzését.

Mindezen problémák kezelésére több megoldási javaslatot is meg lehet fogalmazni. Maga az elemzés például a bírák képzésén belül fordítana nagyobb figyelmet a megfelelő indokolási technikák elsajátítására.

A jogalkotás terén nem lenne hiábavaló, ha az indokolás kötelező tartalmi elemeihez iránymutatásokat, szempontok fűzne a jogalkotó. Ez az elgondolás remélhetőleg az új büntetőeljárási törvény kodifikáció során is felmerül majd.

(c) Iván Károly – Hargittay és Tóth Ügyvédi Iroda