Az új Pp. 2018. január 1. napján lépett hatályba, és rendelkezéseit általában a 2018. január 1-jén és az azt követően indult ügyekben kell alkalmazni.

A bizonyítási teher fogalma

A bizonyítékok rendelkezésre bocsátása a régi és az új Pp. szerint is a feleket terheli.

A régi Pp. 164. §-a és az új Pp. 265. §-a egyaránt kimondja, hogy főszabályként a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el (bizonyítási érdek). Az új Pp. ezt kiegészíti azzal a gyakorlatban korábban is élő kitétellel, hogy a bizonyítás elmaradásának vagy sikertelenségének a következményeit is ez a fél viseli.

Leegyszerűsítve tehát a bizonyítási teher azt jelenti, hogy aki állít valamit, annak kell bizonyítania annak valóságát, és amennyiben ez nem sikerül, akkor azt a bíróság az ő terhére fogja értékelni.

Ez a főszabály, mely alól csak meghatározott esetekben van kivétel (ezek a vélelmek), mely esetekben a bizonyítási teher „átfordul”, tehát nem az a fél köteles bizonyítani, aki állít, hanem az ellenérdekű fél.

A régi Pp. szabályozása

A bizonyítás helye a per során

A régi Pp. szerint a perben a tárgyalás berekesztéséig bármely fél tehet új bizonyítási indítványt. Ez lehetőséget adott arra, hogy a felek akár a per végéig megtartsák a perdöntő bizonyítékaikat, azonban ebben az esetben is figyelemmel kellett lenni a jóhiszemű pervitel követelményére, tehát nem lehetett a régi Pp. hatálya alatt sem szándékosan elhúzni egy pert ezzel a módszerrel.

Tájékoztatási kötelezettség

A régi Pp. 3. § kimondta, hogy a bizonyítékok rendelkezésre bocsátása a feleket terheli. A bíróság főszabály szerint köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. A régi Pp. hatálya alatt ez alól az ún. kiemelt jelentőségű (pl. 400 millió forint pertárgyértéket meghaladó) perek voltak a kivételek, mely esetben nem kellett a feleket tájékoztatni a fentiekről.

Jogellenes bizonyítékok

A régi Pp. a szabad bizonyítás elvén alapul. Ennél fogva igen kis számban tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek megsértése az adott bizonyíték jogellenességét eredményezné. Azonban a régi Pp. alapján kialakult gyakorlat szerint nem fogadható el bizonyítási eszközként a jogellenesen produkált anyag (pl. tisztázatlan körülmények között készített hangfelvétel).

A bizonyítási teher átfordulása

A bizonyítási teher átfordulása a például a sajtó-helyreigazítási perek során jellemző, ugyanis ott a sajtóközlemény kifogásolt tényállításának valódiságát a sajtószerv köteles bizonyítani. Átfordul továbbá a bizonyítási teher a közokiratok esetében, ugyanis közokirat bizonyítékként történő bemutatása esetén a bizonyító fél ellenfelére hárul annak bizonyítása, hogy a közokirat nem valódi.

A bizonyítási teher átfordulására — a jogszabályi rendelkezés alapján átfordult bizonyítási terhet kivéve — csak abban az esetben kerülhet sor, ha a másik fél nem csak állítja a tényállás valótlanságát, de azt hitelt érdemlő bizonyítékkal cáfolja is.

Az új Pp. szabályozása, újításai

A bizonyítás helye a per során — az új Pp. szűkítette a bizonyítási indítványok megtételének időpontját

Az új Pp-ben bevezetett „kétosztatú perszerkezet” alapján az ún. perfelvételi szakban történik meg a bizonyítások indítványozása, és maga a bizonyítás teljes egészében az érdemi tárgyalási szakban történik meg.

Tájékoztatási kötelezettség — a helyes jogcím megjelölésének fontossága

A bíróság a felek által megnevezett jogcímekhez az új Pp. értelmében kötve van, tehát az érdemi döntés nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított. Ez alapján — a régi Pp-vel ellentétben — nem lehetséges, hogy a bíróság egy kereseti kérelem jogalapjának téves megjelölése ellenére helyt adhasson egy kereseti kérelemnek.

Fentiek alapján még nagyobb jelentőséget kap, hogy az anyagi pervezetés keretében a bíróság tájékoztatja a feleket a bizonyíték rendelkezésre bocsátása, illetve a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, valamint a bizonyítás esetleges sikertelenségének következményéről.

Jogsértően beszerzett bizonyítékok

Az új Pp. nevesíti a jogsértő bizonyítási eszközöket:

a) amelyet az élethez és testi épséghez fűződő jog megsértésével vagy erre irányuló fenyegetéssel szereztek meg, illetve állítottak elő,

b) amely egyéb jogsértő módon keletkezett,

c) amelyet jogsértő módon szereztek meg, vagy

d) amelynek a bíróság elé terjesztése személyiségi jogot sértene.

Ugyanakkor meghatározza, hogy mely esetekben veheti a bíróság figyelembe mégis a jogsértő bizonyítási eszközt:

a) a jogsérelem sajátosságát és mértékét,

b) a jogsérelemmel érintett jogi érdeket,

c) a jogsértő bizonyíték tényállás felderítésére gyakorolt hatását,

d) a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok súlyát, és

e) az eset összes körülményeit

mérlegelve.

Ezen felül további könnyítést ad az új Pp. azzal, hogy ha a fentiek szerint nem használható fel a jogsértő bizonyítási eszköz, a bíróság alkalmazhatja a bizonyítási szükséghelyzet szabályait (lásd alább) az eljárásban.

A bizonyítási teher átfordulása

A bírói gyakorlat az új Pp. hatályba lépése előtt is a bizonyítási teher megfordítására törekedett minden olyan esetben, amikor a bizonyító fél bizonyítási lehetőségei nyilvánvalóan a sikertelenségre vezető módon szűkültek be, vagy teljesen lehetetlenné váltak olyan okból, melyet oksági kapcsolatba lehetett hozni az ellenérdekű féllel: vagy azért, mert a bizonyítási nehézséget ő okozta, vagy neki felróható volt, vagy egyszerűen a tény bizonyítása számára — a bizonyító féllel ellentétben — nem jelent nehézséget.

Az új Pp. az ilyen-, és hasonló esetek átfogó kezelésére vezette be a bizonyítási szükséghelyzet intézményét.

Ide kapcsolódóan fontos megemlíteni azon speciális helyzetet is, amikor a perben a fél a tényállítást sem tudja megtenni, mert nem áll rendelkezésére a szükséges információ (ilyen lehet például a jogsértőnek titulált tevékenységgel szerzett vagyoni gyarapodás pontos mértéke) — erre az esetre pedig az állítási szükséghelyzet fogalmát hozta létre a jogalkotó.

Állítási szükséghelyzet

A fél állítási szükséghelyzetben van, ha

a) valószínűsíti, hogy a határozott tények állításához szükséges információval kizárólag az ellenérdekű fél rendelkezik,

b) igazolja, hogy az információ megszerzése és megtartása érdekében szükséges intézkedéseket megtette,

c) az ellenérdekű fél bírói felhívásra sem adja meg az információt, és

d) az ellenérdekű fél nem valószínűsíti az a) és b) pontban foglaltak ellenkezőjét.

Állítási szükséghelyzet fennállása esetén a szükséghelyzettel érintett tényállítást a bíróság valósnak fogadhatja el, ha annak tekintetében kételye nem merül fel (Vélelem).

Bizonyítási szükséghelyzet

A fél bizonyítási szükséghelyzetben van, ha valószínűsíti, hogy

a) a bizonyítási indítványához nélkülözhetetlen adatokkal kizárólag az ellenérdekű fél rendelkezik, és igazolja, hogy az ezek megszerzéséhez szükséges intézkedéseket megtette,

b) a tényállítás bizonyítása számára nem lehetséges, de az ellenérdekű féltől elvárható az állított tények fenn nem állásának a bizonyítása, vagy

c) a bizonyítás sikerességét az ellenérdekű fél neki felróhatóan hiúsította meg,

és az ellenérdekű fél nem valószínűsíti az a)-c) pontban foglaltak ellenkezőjét.

Bizonyítási szükséghelyzet fennállása esetén a szükséghelyzetben lévő fél által bizonyítandó tényt a bíróság valósnak fogadhatja el, ha annak tekintetében kételye nem merül fel (Vélelem).

Fentiek alapján megállapítható, hogy az új Pp. jelentős, gyakorlatot egységesítő rendelkezéseket vezetett be a bizonyítási teher, valamint a jogsértő bizonyítási eszközök felhasználása tekintetében.

Dr. Gyöngy Rita / Harglaw