Légijáratokra vonatkozó kártalanítási szabályok

Ügyfeleink körében egyre gyakrabban felmerülő kérdések kapcsán a légijáratokra vonatkozó kártérítési szabályokat részletezzük jelen cikkünkben.

Jelen kérdéskör kapcsán a szükséges információkat a visszautasított beszállás és a légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete (a továbbiakban: „rendelet”).

A 3. cikk rögzíti, hogy mely repülőterekre terjed ki a rendelet hatálya:

  • Azon repülőterekről induló utasokra, melyek tagállamára a rendeletet alkalmazni kell;
  • illetve azon utasokra akik egy harmadik országban található repülőtérről indulnak, viszont egy olyan tagállam repülőterére érkeznek meg, amelyre a rendeletet alkalmazni kell.

A rendelet nem alkalmazható a térítésmentesen, vagy a nyilvánosság számára közvetlenül vagy közvetetten nem elérhető csökkentett viteldíjjal utazó utasokra, kiterjed azonban a légitársaság vagy az utazásszervező törzsutasprogramra vagy más kereskedelmi programban kiadott jegyére.

A rendelet kártalanításra való jogosultsághoz 3 esetet különböztet meg:

a) beszállás visszautasítása — mely esetben a rendelet kimondja, hogy amennyiben a légifuvarozó indokoltan arra számít, hogy el fogja utasítani a beszállást egy adott légijáratra, akkor köteles először önként jelentkezőket keresni, akik előnyökért lemondanak a helyfoglalásukról. (ilyen előny az ingyenes átfoglalás, szállodai ellátás, étkezés biztosítása) Amennyiben viszont az önként jelentkezők száma nem elegendő, a légi fuvarozó az utasok beszállását visszautasíthatja. Amennyiben valamely utas beszállása visszautasításra került a rendelet 7. cikkében rögzített kártalanítással összhangban azonnal kártalanítja őket és segítséget nyújt a visszatérítéshez vagy átfoglaláshoz vagy köteles az elálláshoz való jogot biztosítani az utasok részére.

b) járat törlése esetén az előbb rögzített segítségnyújtáson felül a 7. cikk szerinti kártalanításra is jogosultak az utasok kivéve, ha a járattörlésről az indulás előtt legalább két héttel korábban tájékoztatták az utasokat vagy legkorábban két héttel legkésőbb egy héttel korábban tájékoztatták az utasokat a járattörlésről és átfoglalást ajánlottak számukra lehetővé téve, hogy a tervezett indulás előtt két órával korábban induljanak és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest legfeljebb négy órás késéssel érjék el, vagy a légi fuvarozó legalább hét napon belül tájékoztatta őket a járattörlésről, és átfoglalást ajánlottak számukra lehetővé téve, hogy a tervezett indulás előtt egy órával korábban induljanak és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest legfeljebb két órás késéssel érjék el.

c) késés, mely az egyre növekvő légiközlekedésre tekintettel egyre gyakrabban merül fel. A rendelet úgy fogalmazza meg, hogy amennyiben egy légi fuvarozó indokoltan arra számít, hogy egy járata a menetrendszerinti induláshoz képest késni fog, akkor a 9 cikkben rögzített segítséget ajánlhat fel. A késés mértéke három csoportba sorolható: a) legalább 2 órát késő 1500 kilométeres vagy annál rövidebb repülőút, b) legalább 3 órát késő az összes Közösségen belüli, 1500 kilométernél hosszabba repülőút és az összes egyéb 1500 és 3500 kilométer közötti repülőút esetén, vagy c) legalább 4 órát késő az előző két csoportba nem sorolható összes repülőút. A segítség mértéke ebben a három esetben a várokozási idővel ésszerű arányban étkezés és frissítő, valamint szállodai elhelyezés biztosítása, abban az esetben ha egy több éjszakás ott tartózkodás szükséges vagy ha az utazóknak a szándékaihoz képest tovább kell ott tartózkodnia. Abban az esetben, ha a késés mértéke olyan nagy, hogy bejelentett indulás a következő napra esik akkor a fentieken felül a légi fuvarozó a repülőtér és a szálláshely közötti szállítást is köteles biztosítani. Ha azonban a késés mértéke az 5 órát meghaladja a légi fuvarozó a jegy árát a vétel szerint hét napon belül visszatéríti és a legkorábbi légijáratra foglal helyet vissza az első indulási pontra.

Jól látható, hogy a rendelet tényleges nem tartalmazza azon általános és már sokak által is ismert szabályt, mely szerint 3 órát meghaladó késés esetén a rendeletben meghatározott kártalanításra lenne jogosult az utas. Pontosan három ítélet kellett ahhoz, hogy a Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelenjen egy a rendeletet átfogó értelmező iránymutatásokat tartalmazó közlemény.

Először 2009. november 19. napján a C-402/7 és C-432/07. számú egyesített ügyek STURGEON kontra CONDOR FLUGDIENST GMBH és BÖCK ÉS TÁRSAI kontra AIR FRANCE SA. A kihirdetett ítélettel mind Németországban, mind Ausztriában olyan keresetben kellett a nemzeti bíróságoknak érdemben dönteni, ahol az utasok kérték, hogy a Condor és az Air France légitársaságoktól a rendeletben előírt légijáratok törlésére előírt kártalanítást fizessék meg az utasok részére, tekintettel arra, hogy a tervezett érkezési időponthoz képest 25, illetve 22 órás késéssel érkeztek meg a célállomásra. A Bíróság ítéletében elsődlegesen kifejtette, hogy a késés időtartama még ha jelentős is, nem elegendő ahhoz, hogy egy járatot töröltnek lehessen tekinteni. Akkor tekinthető egy járat töröltnek, ha az utasokat az eredetileg tervezett indulási időpontot követően más légijárattal biztosítják az utazást. Ezt követően a Bíróság megállapította, hogy a késéssel érintett járatok utasai hasonló, időveszteségben megnyilvánuló kárt szenvednek el, mint a törölt járat esetén, tehát helyzetük e tekintetben hasonló. Hiszen a törölt járatok utasai akkor is jogosultak a kártalanításra, ha ugyan átfoglalást ajánlottak fel részükre, viszont az időveszteségük eléri vagy meghaladja 3 órát az eredetileg tervezett időponthoz képest. Itt jelent meg először a már köztudomású 3 órás időtartam. Tovább a Bíróság kimondta, hogy az ilyen késés nem keletkeztet kártalanítás iránti jogot, ha a légi fuvarozó bizonyítani tudja, hogy a járat késését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyek kívül esnek a légi fuvarozó tényleges befolyásán, és amelyet minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerült. Rögzítette továbbá, hogy a műszaki meghibásodás nem tartozik a rendkívüli körülmények közé, kivéve ha a hiba nem tartozik a légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe és annak tényleges befolyásán kívül esnek.

A második meghatározó ítélet 2012. Október 23. Napján született a Nelson és társai kontra Deusche Lufthanse AG között, valamint a TUI Travel plc, a Brtish Airways plc, az easyJet Airline Company Ltd és az International Air Transport Association kérelme ügyében. A bíróság ítéletének 40. Pontjában rögzítette, hogy az utasokat a rendelet 5–7. Cikkét úgy kell értelmezni, hogy az utasokat a kártalanításhoz való jog megilleti, amennyiben a legi járat miatt legalább 3 órás időveszteség éri őket, azaz amennyiben a végső célállomásukat az eredeti, tervezetthez képest 3 órás késéssel érik el. Azonban a légi fuvarozó mentesül a kártalanítás fizetése alól, ha bizonyítja, hogy a járat törlést olyan rendkívüli körülmény okozta amelyet minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetet volna elkerülni.

A harmadik meghatározó ítélet 2013. Április 18. Napján született a Germanwins kontra Thomas Amed ügyben.

A fenti három ítéletre tekintettel az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2016. Június 15. Napján (C 214/5) jelent meg Bizottsági Közleménye (a továbbiakban: Közlemény), melynek 3.3.2 pontjában rögzítette, hogy ’a legalább háromórás késés a kártalanítás tekintetében ugyanazokat a jogokat eredményezi, mint a törlés.”

Mivel a rendelet a késés időtartamának mérésére sem tartalmazott rendelkezést ezért a Közlemény rendezte ezen kérdést is, a Közlemény kimondja, hogy az érkezési időpont „azt az időpontot jelöli, amikor legalább a repülőgép egyik ajtaja kinyílik, és e pillanatban az utasok már elhagyhatják a gép.”

Fontos tehát megvizsgálni, hogy milyen okra vezethető vissza a késés, mivel rendkívüli körülmény fennállása esetén nem jogosult az utas kártalanításra. A rendkívüli körülményekre vonatkozóan a Nemzeti végrehajtó szervek 2013. Április 12. Napján tartott ülését követően 2013. április 19. Napján a rendkívüli körülmények listájáról tervezett állítottak össze. (megjegyzés: a lista elkészítésére a nemzeti végrehajtó szervek kérésére történt, a listát az Európai Bizottság nem hagyta jóvá és nem tekinthető az állásfoglalásának sem, viszont a jogi gyakorlat a mai napig folyamatosan és eredményesen használja)

A tervezet első pontjában rögzíti, hogy mi is a rendkívüli körülmény, ahhoz, hogy egy eseményt rendkívülinek lehessen minősíteni 3 feltételnek kell teljesülnie együttesen — kiszámíthatatlannak, elkerülhetetlennek és külső körülménynek kell lennie.

A tervezet továbbá rögzíti, hogy a listában szerepelő valamennyi körülmény rendkívül, azonban az eljáró szerveknek mindig az adott esetre egyedileg meg kell vizsgálni a körülményt. A bizonyítási teher itt a légi fuvarozón van, a légi fuvarozónak kell bizonyítani, hogy az adott körülmény mitől rendkívüli és miért eredményezte a járat fennakadását. Ezzel együtt vagy inkább ezt követően a légi fuvarozónak kell továbbá azt is bizonyítani, hogy milyen ésszerű lépéseket tett annak érdekében, hogy a fennakadást elhárítsa.

A tervezet 35 különböző eseményt foglal magába, a lista elején nyilván a van a háború, politikai instabilitás miatt bekövetkezett előre nem látható fennakadás stb. Az időjárás kategóriáján belül 5 különböző eseményt rögzít, köztük „az indulás vagy érkezési repülőtér bezárása időjárási viszonyok miatt” illetve az extrém időjárási viszonynak is feltüntetésre kerültek. A listán szerepel még a madár becsapódás, rejtett gyártási hiba, egészségügyi ok — ha valaki megbetegszik vagy meghal a gépen -, illetve a váratlan repülőbiztonsági ellenőrzés is.

Miután minden fenti lépésen átrágtuk magunkat és megállapítottuk, hogy jogosultak vagyunk a kártalanításra akkor a repülőjárat hossza alapján a rendelet 7. Cikke alapján van lehetőség a kártalanítás összegének meghatározására. A 7. Cikk három kártalanítási osztályt különböztet meg egymástól. Minden 1500 kilométer vagy annál rövidebb út esetén a kártalanítás mértéke 250 EUR, amennyiben a járat hossza 1500 kilométernél hosszabb Közösségen belül és minden egyéb 1500 és 3500 kilométer közötti járat esetén 400 EUR, valamint 600 EUR összegű kártalanítás jár amennyiben a járat nem sorolható az első kettő csoportba.

A távolságok meghatározásánál mindig az induló és a végső célállomás közötti távolságot kell alapul venni, tehát ha az átszállásnál van késés, de a végső célállomáson a késés mértéke nem éri el a 3 órát akkor a kártalanítás össze nem jár az utasoknak.

Abban az esetben a légi fuvarozó átfoglalást biztosít egy másik járatra ezzel csökkentve a késés mértékét akkor a fentebb meghatározott összegeknek csak az 50%-t köteles megtéríteni amennyiben az eredetileg tervezett időponthoz képest (amire az eredeti jegye szólt) 2 órával későbbi és a távolság nem több 1500 kilométerrel, vagy 3 óránál későbbi, az összes 1500 kilométernél hosszabb Közösségen belüli repülőút tekintetében és minden egyéb 1500 és 3500 kilométer közötti repülő út esetében vagy 4 óránál későbbi az érkezés, távolság tekintetében az elöző kettő csoportba nem sorolható egyéb tekintetében.

A kártalanítás kifizetése történhet készpénzben, elektronikus banki átutalással, banki átutalással vagy bankcsekkel illetve az utas írásos belegyezése esetén utazási utalvánnyal és/vagy más szolgáltatással történik.

Dr. Kovács Ágnes, Harglaw

Legutóbbi BLOG bejegyzések

A káronszerzés tilalmáról

A káronszerzés tilalmáról A hétköznapokban találkozhatunk azzal az elterjedt közvélekedéssel, hogy ha valakit jelentős kár ér, elveszíti egy végtagját például, akkor olyan kiemelkedően magas összegű

Részletek »