A szerződésekről általában

A szerződések a mindennapi életünk fontos részét képezik, hiszen szinte minden jelentős társadalmi és gazdasági kapcsolatban megjelennek. Segítenek abban, hogy a felek jogait és kötelezettségeit pontosan és visszaidézhetően meghatározzák, legyen szó ingatlan bérléséről, szolgáltatások igénybevételéről, munkahelyi jogviszonyokról, vagy akár egy egyszerű bolti vásárlásról. Általánosságban elmondható tehát, hogy a szerződések elősegítik a jogok érvényesülését, a kötelezettségek teljesítését és a kiszámíthatóságot a hétköznapi életben.

A szerződésről – mint az egyik leggyakoribb kötelemről – elmondható, hogy az a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amely kötelezettséget teremt a szolgáltatás teljesítésére és jogosultságot hoz létre a szolgáltatás teljesítésének a követelésére. A szerződéses kötelem tehát valamely dolog átadására, tevékenységre, tevékenységtől való tartózkodásra vagy más magatartásra tanúsítására irányulhat.

A szerződés formája

Mivel szerződések jogokat és kötelezettségeket tartalmaznak, túl kell lépniük a gondolati síkon, valamilyen formában a külvilág számára is megismerhetővé kell, hogy váljanak. Ahogyan a kedves olvasó sejtheti azonban, a szerződések nem minden esetben jönnek létre írásban.

Hatályos polgári törvénykönyvünk alapján a szerződés az alábbi módok alapján jöhet létre:

• szóban;
• írásban, vagy;
• ráutaló magatartással.

Hatályos Polgári Törvénykönyvünk tehát nem csak a szóban vagy írásban történő szerződéskötés lehetőségét ismeri el, mint az akarat emberi nyelv eszközeinek felhasználásával megfogalmazott és a külvilág számára is érzékelhetővé, felfoghatóvá válás módját.

A Polgári Törvénykönyv szerint tehát, a szerződés létrejöhet olyan magatartással is, amely nyelvi megformálás nélkül képes a joghatás kiváltására irányuló akarat megjelenítésére és közvetítésére, vagyis ráutaló magatartással.

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a Polgári Törvénykönyv által felsorolt módozatok általános szabályt képviselnek, amely a jognyilatkozatok megtételének elvileg lehetségesmódjait sorolja fel és nem jelenti azt, hogy egy jognyilatkozatok bármely módon megtehetőek, példának okán ráutaló magatartással.

Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a jognyilatkozat megtételére meghatározott alakiságot rendel, akkor a jognyilatkozat kizárólag ebben az alakban érvényes. Tehát, ha jognyilatkozatot írásban kell megtenni, az akkor érvényes, ha legalább a lényeges tartalmát írásba foglalták, ilyen szerződés például az ingatlan adásvételi szerződés, vagy a termőföld adásvételi szerződés, utóbbinak azonban az írásba foglaláson túl további jogszabályban meghatározott többlet alaki kellékei is vannak.

A mai, hétköznapi, modern számítástechnikai és kommunikációs eszközöktől hemzsegő világunkban azonban az írásba foglalásnak a nem hagyományos módon történő eseteivel is találkozhatunk, amely esetkört a jogalkotó érzékelve külön szabályozott is a Polgári Törvénykönyvben. E szabályozást a jogalkotó igyekezett úgy megalkotni, hogy a jövőbeni esetlegesen megjelenő új módozatokat se zárja ki, inkább arra törekedett, hogy meghatározza azon követelményeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy jognyilatkozatról elmondhassuk megfelel az írásba foglalás követelményének. Ezek az alábbiak:

• alkalmasnak kell lennie arra, hogy biztosítsa a nyilatkozat tartalmának változatlan visszaidézését;
• lehetővé teszi a nyilatkozó személyének megállapítást, továbbá;
• lehetővé teszi a nyilatkozat megtétele időpontjának megállapítását.

A szakirodalomban felmerült a kérdés, hogy a fenti követelményeknek megfelel-e az elektronikus levelezés? A Szegedi Ítélőtábla egyik döntésében azt mondta ki, hogy a nem zárt rendszerben küldött és alá nem írt e-mail nem tekinthető írásbeli nyilatkozatnak, mivel írásbeliséghez a nyilatkozat aláírására is szükség lenne.

A szakirodalom azonban felhívja a figyelmet arra, hogy helytelen volna azt a következtetést levonni, hogy akkor egy e-mail megfelel az írásbeliség követelményeinek amennyiben aláírja a feladó, hiszen akkor felvetődik a kérdés, hogy mit értene a bíróság az elektronikus levél aláírásán. Amennyiben a bíróság elfogadná azt, hogy az e-mail végén gépelve leírva feltüntetésre kerül a nyilatkozó neve, akkor az írásbeliség követelményei túlzott módon fellazulnának. Gondoljunk csak arra, hogy egy papír alapú okiratot is saját kézzel kell aláírnunk, nem elegendő, ha azon egyszerűen szerepel a saját nevünk nyomtatott formában.

E feltételnek tehát a szakirodalom álláspontja szerint az elektronikus aláírásra vonatkozó szabályoknak megfelelően aláírt dokumentum felel meg, vagyis tanácsos fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátni az elektronikus dokumentumot, mivel így a valódiság és hamisítatlanság követelménye is ellenőrizhető, illetve a nyilatkozat megtételének időpontja is azonosítható.

Szerződéskötés esetén mindig elengedhetetlen körültekintően eljárnunk, fontos, hogy a részletszabályokat ismerjük, ezért egy adott szerződéssel kapcsolatban mindig tanácsos jogi szakember véleményét kikérni, természetesen nem csak a szerződés alakiságával, de a tartalmával kapcsolatosan is.

Dr. Kovács Gábor Hunor / Harglaw

Hargittay és Társai Ügyvédi Iroda