EU bírósági döntés a devizahitelszerződések ügyében

A fenti kérdésekre az EUB meglehetősen egyértelmű és határozott választ adott, követve az eddigi 10-20 év következetes EUB joggyakorlatot.

Az EUB előadta, hogy megvannak a határai annak a mérlegelési mozgástérnek, amíg a tagállamok bármilyen szerződés tisztességtelen feltételek nélküli fennmaradásának lehetőségét szabályozhatják. Ez csak abban az esetben fordulhat elő, ha csak és kizárólag a tisztességtelen kikötések elhagyása jelenti a módosulást és jogilag lehetséges a fennmaradás, azonban Magyarországon a szerződés tisztességtelen kikötéseinek módosítása (kiegészítése) úgy valósult meg, hogy az a szolgáltatók érdekeit biztosította, amely nem segíti elő a visszatartó erőt ezen szolgáltatókkal szemben.

Az EUB nagyon gyakran hivatkozik arra, hogy az egész szabályozásnak a visszatartó erőt kell megvalósítani, mert a jelenlegi állapotban ez a visszatartó erő megszüntetését segíti elő.

Külön kimondta az EUB, hogy abban az esetben, ha az egyes bíróságok az adott ügyben már kimondták, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés a szerződés elsődleges tárgyát képezi, akkor az szükségszerűen annak megszüntetését és a szerződés érvénytelenségét vonja maga után. A szerződés fennmaradása tehát ebben az esetben jogilag nem lehetséges. Egyúttal azt is kimondta – a fenti logika alapján levezetve – hogy az nem lehet a bíróságok egyik orvoslásának eszköze, hogy valamely tisztességtelen kikötést, amely érvénytelenséget eredményez, azt érvényesnek nyilvánítja és egyidejűleg még módosítja a szerződés pénznemét is.

Az EUB azonban azt is kimondta, hogy azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, amennyiben a fogyasztó kifejezte azon kívánságát, hogy kérik, hogy nyilvánítsák semmissé az alapul szolgáló devizahitelszerződést (lízingszerződést). Ennek alapján sem állapítható meg, hogy különösen káros következmény érné a fogyasztókat, ami helyett az kellene, hogy a magyar szabályozás ettől eltérő szerződéses feltételek behelyezésével helyettesítse a tisztességtelen feltételeket.

A fentiek alapján megállapításra került, hogy a tisztességtelen kikötések kihagyásával nem teljesíthető a szerződés, így érvényessé, valamint hatályossá sem nyilvánítható, az egyetlen jogkövetkezmény, amit alkalmazni lehet az eredeti állapot helyreállítása.

Ennek keretében az EUB konkrétan kimondja, hogy a fogyasztónak jogosultnak kell lennie a szerződés teljesítése jogcímén megfizetett havi törlesztőrészletek és költségek visszatérítésére, valamint a törvényes késedelmi kamatok megfizetését követelni. Azaz külön megállapításra került, hogy nem elegendő az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés alapján kapott összegek visszatérítése a fogyasztónak, hanem a törlesztőrészletek és a költségek teljes összege visszajár. A másik oldalon pedig kimondásra került, hogy a hitelintézetek nem lehetnek jogosultak további ellentételezésre vagy késedelmi kamatok megfizetésének követelésére. Ezzel konkrétan azt is kimondja, hogy az, hogy a fogyasztók megkapták ezt a pénzt, a hitelintézetek nem kaphatnak a fogyasztók általi használatért díjazást, mivel az szintén elősegítené a visszatartó hatás megszüntetését.

Az uniós jog és a magyar jogszabályok kollíziójával kapcsolatban pedig az EUB kimondja ismételten az uniós jog értelmezési primátusát, azaz a nemzeti (magyar) bíróságoknak meg kell tennie mindent, hogy az uniós jog értelmezését juttassák érvényre, mégha azt „contra legem” is kellett tenniük és olyan helyzetbe kell hoznia a fogyasztókat, mintha a szerződést meg sem kötötték volna. Az EUB ennek keretében elismeri, hogy az irányelv nem keletkeztet közvetlen kötelezettségeket, azonban a Szerződések rendszeréből következik, hogy a nemzeti bíróságoknak az előttük folyamatban lévő ügyek elbírálása során a hatáskörüknek megfelelően biztosítani kell az uniós jog teljes érvényesülését. Az EUB kimondja továbbá, hogy a nemzeti bíróságoknak ez azzal a kötelezettségével jár, hogy módosítaniuk kell az állandó ítélkezési gyakorlaton, amely a belső jognak az irányelv céljaival való összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul és ennek alapján bírói hatalmuknál fogva minden korábban elfogadott felsőbb bírósági értelmezés alkalmazását is mellőzniük kell, amennyiben az az értelmezés nem összeegyeztethető az irányelvvel. Külön kimondja az EUB, hogy a nemzeti bíróság nem hivatkozhat arra, hogy lehetetlen a kérdéses nemzeti rendelkezést az uniós joggal összhangban értelmezni, mert korábban állandó jelleggel összeegyeztethetetlen módon értelmezték azt.

Végül nagyon lényeges jogosultságot fogalmaz meg az EUB, amikor azt írja, hogy abban az esetben, ha a nemzeti jogot az uniós joggal lehetetlen összeegyeztetni és emiatt a fogyasztók sérelmet szenvedtek el, akkor kártérítésre lesznek jogosultak.

A végleges következtetése tehát az EUB-nak az, hogy nincs lehetőség arra, hogy a devizahitelszerződések a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthetőek legyenek, amikor is a kikötés az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárította és ezen tisztességtelen kikötés miatt a szerződés érvénytelenné vált, azaz az ilyen teljesíthetetlen szerződés jogkövetkezményeként a jogi és ténybeli helyreállításnak van helye, mintha a szerződést a felek meg sem kötötték volna.

A fentiekre tekintettel alapvetően felmerül a kérdés, hogy milyen ügyekben és kikre vonatkozhat a fenti EUB döntés. Ennek körében alapvető problémát fog okozni, hogy a magyar bíróságok mikor fogják úgy értelmezni a helyzetet, hogy a nemzeti jogot és az EU jogot bizonyítottan lehetetlen összeegyeztetni. A másik kérdés, hogy az egyes bíróságok hogyan értelmezik azt, hogy az árfolyamkockázat az adott szerződés lényeges eleme volt-e vagy sem.

Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet azokkal, akiknek már jogerős ítélet van az ügyében. Ebben az esetben 5 éven belül van lehetőség perújításra. Kérdés, hogy mi a helyzet a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokkal. Ezeknek az eljárásoknak a megszüntetését szintén perben lehet kérni például a perújítási kérelemmel egyidejűleg.

A Felek között létrejött egyezséget is meg lehet támadni az új EUB döntés alapján.

Végül azon ügyekben, ahol már a perújítás, sem egyéb jogorvoslati eszköz nem jöhet szóba, azoknak az EUB nyitva hagyta a fent említett kártérítési követelés opcióját.

A jelenlegi EUB döntés, bár meglepően nyíltan leírja az alapvető különbséget a magyar szabályozás és az EUB joggyakorlata között, valójában nem történt változás, mivel az EUB ugyanezt az ítélkezési gyakorlatot folytatja már több, mint 10 éve. A változás az, hogy most már konkrétan leírja, hogy a magyar bíróságok eljárása összeegyeztethetetlen az EU joggal és meg kell változtatniuk a joggyakorlatot.

Az ügy megnyugtató rendezése – bár megjegyzem 20 év után nehezen lehet hozni megnyugtató döntést – egyrészről alapvetően a magyar jogalkotó kezében van, másrészről a magyar bíróságok, mint jogalkalmazók kezében.

Az, hogy a fentiek alapján mekkora számban várhatóak peres eljárások, az például a fogyasztók teherbíró képességén is múlik.

Amennyiben további kérdése merült fel a devizahitelszerződéses perekkel kapcsolatban, akkor további információért kérjük, hogy forduljon Dr. Kisszőllősi-Szánthó Balázs kollégánkhoz.

Dr. Kisszőllősi-Szánthó Balázs

Hargittay és Társai Ügyvédi Iroda