Fontos változás a fizetésképtelenségi eljárásokban: az év végéig megemelték a felszámolási eljárás értékhatárát

A veszélyhelyzettel összefüggő átmeneti szabályokról szóló 2021. évi XCIX. törvény 74. § (1) és (3) bekezdése értelmében a jogalkotó ideiglenes intézkedésként megemelte a felszámolási eljárások kezdeményezéséhez szükséges minimális követelésösszeg értékhatárát az év végéig. A módosítás célja, hogy a COVID-19 világjárvány gazdasági utóhatásainak kezelése érdekében átmenetileg csökkentse azon vállalkozások számát, amelyek fizetésképtelenségi eljárásba kerülnek alacsony összegű tartozások miatt.

A szabályozás értelmében a 2025. december 31. napjáig benyújtott kérelmek alapján megindított belföldi székhelyű gazdálkodó szervezettel szembeni felszámolási eljárás kizárólag abban az esetben kezdeményezhető a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) és b) pontjára alapítottan, ha a jogosult főkövetelésének – azaz a kamatok és járulékok nélküli összege – az eljárás megindításakor meghaladja az 1.000.000,- forintot. Ez az értékhatár jelentős emelkedést jelent az eredetileg érvényes 200.000,- forintos, majd a 345/2021. (VI. 18.) Korm. rendelet 25. § (2) bekezdésével 400.000,- forintra megemelt küszöbhöz képest.

A rendelkezés célja főként az átmeneti fizetési nehézségekkel küzdő vállalkozások védelme a túl korai felszámolási eljárásokkal szemben. A magasabb értékhatár – különösen a kis- és középvállalkozások számára – levegőhöz juttatja a cégeket és elősegítheti az adósságrendezést alternatív jogi megoldások keretében.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez a módosítás ideiglenes jellegű, azaz a jelenlegi állapot szerint a törvény 77/B. §-a értelmében az értékhatár módosítására vonatkozó rendelkezést annak hatálybalépése napját (2024. december 6.) követően kezdeményezett felszámolási eljárásokban kell alkalmazni egészen 2025. december 31-ig. Az év végéig biztosított határidő elteltét követően az értékhatár várhatóan az eredeti 200.000,- forintos értékhatárra áll vissza, feltéve, hogy a jogalkotó a gazdasági környezet alakulását figyelembe véve nem növeli meg újabb módosítással az értékhatárra vonatkozó rendelkezés alkalmazásának határidejét, vagy magát az értékhatárt.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a felszámolási eljárások során az eljárás kezdeményezésének lehetősége szűkült, ezáltal a bíróságok tehermentesítése és a gazdaság likviditási stabilitásának megőrzése is előtérbe kerül.

Az értékhatár alatti követelések esetében a felszámolási eljáráshoz képest akkora elrettentő erővel nem rendelkező fizetési meghagyásos eljárás megindítása áll rendelkezésre a vállalkozásoknak a követelésük érvényesítésére. Vélhetően emiatt a gazdasági társaságok a kisebb értékű követeléseik érvényesítését elhalasztják, ezáltal növelve a kintlévőségüket a kis összegű tartozások felhalmozódásával, vagy a fizetési meghagyásos eljárással járó kockázatok és az ellentmondás során perré alakulással járó többletköltségek miatt véglegesen lemondanak ezen követelések behajtásáról. A vállalkozásoknak tehát az 1.000.000,- forintot el nem érő követelésük esetében mérlegelni szükséges arról, hogy a felszámolási eljáráson kívüli egyéb behajtási formákkal járó kockázatok és költségek arányban állnak-e a behajtani kívánt követelésük összegével.

A fenti szabályozás egyértelműen azt a törekvést tükrözi, hogy a jogalkotó a rendkívüli gazdasági környezethez igazítva biztosítsa a vállalkozások működőképességének fenntartását, miközben a fizetési fegyelem sem sérül hosszú távon.

 

Dr. Tóth Tamás LL. M.

Hargittay és Társai Ügyvédi Iroda

Legutóbbi BLOG bejegyzések