Összefoglaló a 2025. 06. 05. napján a Miskolci Egyetemvárosban „Kodifikáció és Hatályosulás – a Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban” címmel tartott Konferenciaelőadásról

IV. könyv

Dr. Heinerné Prof. Dr. Barzó Tímea tartotta az előadást a Negyedik Könyvről.

Első kérdésként merült fel, hogy a házasság felbontása során a kapcsolattartást lehet-e egyezségben rendezni, amelyre a munkacsoport válasza az volt, hogy lehet.

Második kérdés volt, hogy a gyermek lakóhelyének megválasztása során lehetséges-e két lakóhelyet megjelölni (mindkét szülő lakóhelye), azonban erre azt a választ kell adni, hogy a közigazgatási szabályok nem engedik csak 1 lakóhely megjelölését, mindkét szülő lakóhelye a gyermek lakóhelyeként nem jelölhető meg.

A gyermektartásdíjjal kapcsolatban merült fel az a kérdés a gyakorlatban, hogy amikor a bíróság határozott összegben hoz ítéletet, akkor ezt lehet-e %-os összegben megjelölni, amelyre az a válasz, hogy nem, azonban egyezség keretében meg lehet állapodni ebben.

Felmerült a „rászorultság” fogalmának a kérdése. A példa szerint egy 19 éves középiskolás gyermeket érdemtelenség miatt nem láttak el a szülei és ebben az esetben köteles-e a 19 éves középiskolás saját tartására vagy sem. Erre a munkacsoport válasza az volt, hogy ebben az esetben a középiskolás a kiskorúval esik egy tekintet alá, így eltartására a kiskorúakra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Az előadás hivatkozott egy 2021-es ügyre, amelyben egyoldalú kérelemre kérte az egyik szülő a közös felügyeletet a másik szülővel. Kérdés, hogy erre van-e lehetőség, hogy a külön élő szülő egyoldalú kérelmére közös felügyelet legyen a másik szülővel. A válasz erre a munkacsoport szerint az, hogy csakis abban az esetben engedélyezheti ezt a bíróság, ha van együttműködési készség és kötelesség a szülők között. A fenti szülők közötti együttműködési képességet és készéget 2024-ben meg is erősítette egy bírósági határozat.

A fentieken túl kérdéseket vetett fel a Ptk-ban szereplő „ítélőképessége” birtokában lévő kiskorú személy meghallgatása például egy polgári perben. Egy ítélőképessége birtokában lévő kiskorú lehet 10 vagy 12 éves. Ezzel szemben azonban a 89-es gyermekvédelmi egyezmény a véleménnyilvánítási képességet várja el a gyermektől, amely azonban teljes más jelentéstartalommal bír és ennek alapján ez lehet egy 10 évesnél fiatalabb gyermek is.

Alapvetően az egyik legnagyobb kérdést és vitát a konferencián a „de facto” élettársi viszony generálta. Az élettársi viszonyban korlátozások vannak a vagyonjogi kérdésekben, ezzel szemben a való életben az élettársak lehet, hogy közös ingatlanban élnek, közös hitelt vesznek fel, amelyek mind kötelmi jogi kérdések, relatív hatállyal. Azaz adott egy gazdasági érdekközösség (pl. közös hitel), azonban ezen felül a törvény utal a közszerzeményi rendszerre – amely alapvetően egy házassági vagyonjogi rendszer – miközben vagyonelkülönítésről és vagyonszaporulatról rendelkezik, amely a külön vagyon értéke. Egy élettársi kapcsolatban azonban vegyülnek a vagyonelemek, sőt tartós jelentős értékcsökkenés következhet be, amelyet követően a tulajdonjog és az értékkiegyenlítés (pénzbeli érték) egymásnak feszül a „de facto” élettársaknál. Ennek alapján 1 perben már 2 igényről beszélünk: egy élettársi és egy polgári jogi igényről.

A „de facto” élettársaknál ezen felül nehezen tud érvényesülni a hátrányos helyzetben lévő fél védelme (méltányosság), mivel ez az elv a Családjogi Könyvben van, míg a „de facto” élettársak a Kötelmi Jogi Könyvben kerültek elhelyezésre.

A fentiek alapján a munkacsoport álláspontja szerint az élettársak szabályozásának a Családjogi Könyvben van a helye, amelynek alapvető fogalmai is reformra szorulnak.

V. könyv

Az ötödik könyvvel kapcsolatban Prof. Dr. Menyhárd Attila tartott előadást, amelynek alapján előadta, hogy szintén nincs módosítási szándék a munkacsoport részéről. Álláspontjuk szerint hosszú idő után végre letisztult ez a könyv is a Ptk-ban.

A gyakorlatban azonban az alábbi kérdések merültek fel a munkacsoport részére.

Elsőként olyan észrevételek kerültek bemutatásra, miszerint a ráépítés szabályai joghézagot tartalmaznak, mivel a felek megállapodása alapján történő építkezésre nem adja meg a szabályokat a Ptk. Ennek kézenfekvő megoldása azonban nem a Ptk. módosítása, hanem, hogy a felek járjanak el a megállapodás alapján, mivel a felek között létrejött szerződés rendezi annak jogkövetkezményeit.

A másik kritika a szomszédjogi generálklauzulával kapcsolatban érkezett. E szerint szükségtelen zavarás esetén két tulajdonos magérdeke ütközik egymással. Azonban a Ptk. nem rendezi a közérdekű zavarás szabályait, pl. hogyha mobiltelefonátjátszó torony csökkenti az ingatlan értékét vagy, ha például vezetékjog miatt nem tudja a tulajdonos legeltetni az állatait. A válasz erre az, hogy ezeket biztosan nem a Ptk-nak kell rendeznie.

Végül felmerült a most már nagyon aktuális „digitális javak” besorolásának és szabályozásának kérdése. A digitális javak ugyanis olyan javak, amelyeknek értéke van, átruházhatók, de valahogyan mégsem illeszkednek a dologi jogba (pl. token, kriptovaluta, forgalomképes adat). Ezen javak egyelőre jogon kívül mozognak, amelyeket a gyakorlat a tulajdon tárgyaiként kezeli.

A munkacsoport szerint ezt a jognak is kezelnie kellene, de még nem eldöntött, hogy hogyan. Az előadó szerint feltehetően elegendő lesz egy utaló szabály, amely szerint a digitális javakra az ingó dolgokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

VI. könyv

Dr. Bodzási Balázs elsőként az elévülés szabályira tért ki. Álláspontja szerint az elévülés jogi jellegében, fogalmában nem lehet vita az észrevételek ellenére, mivel a követelések elévülhetnek, azonban a jogok nem évülnek el. Ennek keretében kérdésként merül fel az, hogy az elévülést megszakító okok kógensek-e vagy sem. Az előadó szerint nem kógensek, hanem diszpozitívak, mivel a felek megállapodhatnak abban is, hogy a fizetési felszólítás elévülést megszakító ok a közöttük fennálló viszonyban.

Ezt követően az előadó áttért a Ptk. 6:57. § (2)-(4) bekezdésére, amely szerint a harmadik személyt megtérítési igény illeti meg a kötelezettel szemben, ha a kötelezett helyett teljesít.

A példa szerint a kezes fizet a kötelezett helyett. A Ptk. szerint a teljesítő kezesre a követelés és a biztosítékok átszállnak. A fentiek alapján az előadó szerint megkettőződik a követelés, mivel lesz egy megtérítési igény és egy eredeti tartozás. Magyarán, ha megtérítési igényem van, akkor az eredeti tartozás nem szállhat át rám.

A megtérítési igény a fentiekre tekintettel az előadó szerint problémát okoz, mivel, ha felszámolási eljárást akarok indítani, annak szerződésből kell származnia (a megtérítési igény nem szerződésből származik, hanem jogszabály alapján áll fenn), vagy, ha végrehajtási eljárásban akarok eljárni, akkor jogutódként kellene a Vht. 39.§ alapján fellépnem, azonban nem az eredeti tartozás száll át rám.

A fentiekre tekintettel az előadó szerint a „kielégítéséül” szó helyett a „biztosítékául” szó lenne a helyes.

Az előadó a fentiek keretében alapvetően kétségbe vonta a megtérítési igény, mint jogintézmény létjogosultságát ebben a helyzetben, mivel az nem ad megfelelő jogérvényesítési lehetőséget a harmadik személy számára.

Ezt követően az előadó áttért az engedményezés jelenlegi szabályozásának problematikájára. Az első probléma, hogy alapvetően nem elég az engedményezési szerződés, de kell ezen felül egy kötelező ügylet (ajándékozás, adásvétel) is. Ez alapvető problematikát jelent a gyakorlatban.

Ezen kívül a Ptk. 6:193. § (3) bekezdés alapján az engedményesre szállnak át a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok, a követelés biztosítékai, valamint a kamatkövetelés is.

Ezzel szemben a 10/2024 PJE döntés alapján a fenti rendelkezés alapján nem állapítható meg a valódi jogalkotói cél. A PJE alapjául szolgáló devizahiteles esetben engedményezés történt, ahol az alapul szolgáló szerződésről (kölcsönszerződés) kimondták, hogy érvénytelen, amelynek alapján az engedményes az érvénytelenség jogkövetkezményeit akarta gyakorolni. A PJE szerint azonban nem kezdeményezheti az engedményezési szerződés alapján az érvénytelenség jogkövetkezmények alkalmazását az engedményes. A PJE szerint, amennyiben az alapszerződésből származó jogokat az engedményes megakar szerezni, akkor kötelesek egy külön jogátruházási szerződést kötni. Azaz a PJE kimondta, hogy a követeléssel átszállnak bizonyos jogok, de nem minden.

Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a Ptk. 6:202. § (3) bekezdése alapján a jogátruházásra az engedményezés szabályait kell alkalmazni.

Az alapesetben és a gyakorlatban is ennek keretében felmerült a felmondási jog átruházásának a kérdése, mivel a PJE alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy az engedményes nem szerzi meg az alapszerződés felmondásának a jogát sem.

A jogátruházás a fentiek alapján azonban történhetne akár szóban vagy ráutaló magatartással is, mivel nem ír elő a Ptk. alakiságot.

A fentiek olyan messzemenő problémákhoz vezethetnek, amelyek alapján felmerülhet a Ptk. módosítása is. Az előadó ezt „Pandora szelencéjének” nevezte, azonban már több bíróval is beszélt, akik szintén nem értenek egyet a hivatkozott PJE-ben foglaltakkal.

Az Menyhárd Attilla ezzel kapcsolatban annyit kívánt megjegyezni, hogy a  jogátruházás egy abszolút szerkezetű jogviszony, amelynek keretében az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása, vagy például a felmondási jog gyakorlása is egy abszolút szerkezetű jogviszony. Ezen jogok nem átruházható, forgalomképes jogok, ennek alapján értelmetlen arról beszélni, hogy szóban vagy ráutaló magatartással átruházzuk valakire a felmondás jogát.

A Ptk. további könyveiről a Konferencia keretében nem esett szó.

dr. Kisszőllősi-Szánthó Balázs