Mikor beszélhetünk készenléti jellegű munkavégzésről?

A törvény „az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétel” fogalma körében azonban nem ad ezakt fogalmat. Ennek körében elsősorban a munkavállalót a munkakör ellátása, munkavégzése során érő fizikai és szellemi megterhelést kell figyelembe

A kommentár szerint jellemzően e körbe tartozó tevékenység például a csak figyelő szolgálatot ellátó biztonsági őr munkája. Az alapvető kiindulópont azonban az, hogy ezek a munkakörök nem készenléti jellegűek, itt a munkavállaló nem csak vár valamire, hanem folyamatosan munkát végezve figyel, mert ez a munkakör domináns tartalma. A figyelésen túl azonban előfordulhat, hogy ettől függetlenül is váratlan eseménynél a munkavállalónak be kell avatkoznia, valamilyen jelenséget el kell hárítania vagy jeleznie kell.

A fentieken túl a Kúria Mfv.II.10.344/2015/4. számú ítéletében azt állapította meg, hogy a fegyveres biztonsági őr munkakörben foglalkoztatott munkavállalónak a készültség tartama alatt egyéb feladatai nem voltak, arra kellett várnia, ha valamilyen rendkívüli esemény történik, arra reagáljon. Ennek során nem kellett semmilyen tényleges munkát végeznie, ezt az időtartamot pihenéssel tölthette. A Kúria rögzítette, hogy a készültség rendeltetése az volt, hogy támadás vagy bármilyen rendkívüli esemény esetén annak elhárítására a fegyveres őr készenlétben álljon, ezért ez alatt az idő alatt bármilyen más feladatot a fegyveres őr nem végezhetett. Mindezekből jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy a készenléti jellegű munkakör jogszabályi feltételei fennálltak, így rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésre nem került sor

A fentiek alapján tehát az egyszerű biztonsági őr, aki csak arra vár, hogy valamilyen rendkívüli esemény történjen és a többi időben valójában csak rendelkezésre áll, de beavatkozik, akkor amikor rendkívüli esemény következik be, ezenfelül csak be-és kiléptet személyeket, a kamerát nézni és meghatározott időszakokban járőrözik, abban az esetben megállapíthatóak a készenléti jelleg feltételei.

A vonatkozó jogesetek azt is kimondják, hogy amennyiben a felek között létrejött munkaszerződésben készenléti jellegű munkakörben állapodtak meg, a munkavállalót terheli a bizonyítás, hogy a foglalkoztatása nem készenléti jellegű munkakörben történt. A munkavállalóknak tehát egy jogvita során különös figyelemmel kell lenniük arra, hogy amennyiben a szerződésükben készenléti jellegben állapodtak meg a bizonyítás nehézkes és olykor költséges terhe rájuk hárul.

Több Kúriai határozat is kimondja ezen felül, hogy az Mt. nem tartalmaz magyarázatot annak megítélésére, hogy mi minősül az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevételnek, amely miatt ez általában bírói mérleges kérdése, amely nem szakkérdés, hanem a konkrét munkakörre vonatkozó munkakörülmények feltárása során keletkezett bizonyítékok mérlegelésével általában dönthető el. Az EH 2019.12.M30 kimondja, hogy az igénybevétel lényegesen alacsonyabb szintje mellett minősíthető a munkakör készenléti jellegűnek. Az eseti döntés meghatározza, hogy melyek azok a körülmények, amelyek az általánosnál lényegesen alacsonyabb igénybevételre utalnak.

„Az általánosnál lényegesen alacsonyabb igénybevételre utaló körülmények lehetnek különösen: a munkakörrel járó mentális és/vagy fizikai megterhelés alacsony szintje; a munkavállaló felett nincs állandó ellenőrzés; az ellátandó feladatok rutinjellegűek; a munkavégzéshez biztosított a feladatokat megkönnyítő munkaeszköz, infrastruktúra; a munkavégzés körülményei lehetővé teszik a munkavégzéssel nem járó időszakokban a pihenést; a munkát nem egyedül kell végezni. A készenléti jellegű munkakörré minősítésnél jelentősége lehet az adott munkakör munkavédelmi besorolásának is, így különösen, készenléti jellegű munkakörre utal, ha az adott tevékenység a NMr. 4. és 5. melléklete szerint nem jár fokozottan baleseti veszélyekkel és/vagy fokozott pszichés terheléssel. Az egyes szempontokat összességében kell értékelni, különös figyelemmel arra, hogy csak az igénybevétel lényegesen alacsonyabb szintje mellett minősíthető a munkakör készenléti jellegűnek.”

A fentiek alapján tehát alapvetően alkalmazni kell a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendeletet. Ezen rendelet 4. és 5. számú melléklete sorolja fel a baleseti veszélyekkel és fokozott pszichés terheléssel járó munkaköröket

A fenti hivatkozott döntés mondja ki azt szintén, hogy az értékszállító gépkocsivezető személy- és vagyonőr, értékszállító személy- és vagyonőr, ATM gépkocsivezető személy- és vagyonőr, ATM értékkezelő személy- és vagyonőr, valamint értéktáros készenléti jellegű munkaköre nem állapítható meg a következőek miatt:

„A munkakörök speciális jellegéből adódóan a munkavállalók kiemelkedő anyagi értéket kezelnek, a munkavégzésük rendkívül szigorú óvóintézkedések mellett történik, a munkakörhöz büntetőjogi, fegyelmi és kártérítési felelősség kapcsolódik. A munkavállalók munkaköri feladataikat állandó, fokozott, éber figyelemmel, koncentrációval végzik.”

Ugyanezt erősíti meg a BH 2021.9.276 eseti döntés:

„I. Az Mt. 91. § b) pontja szerint a készenléti jellegű munkakör megállapíthatóságának feltétele az, hogy a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel járjon.

1. „Az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétel” fogalom általában bírói mérlegeléssel (szakértő igénybevétele nélkül) adható meg, az eset összes körülményének alapos, részletes vizsgálatát követően, melynek során a munkavállalót a munkaköre ellátásakor érő fizikai és szellemi megterhelést kell figyelembe venni azzal, hogy csak az igénybevétel lényegesen alacsonyabb szintje mellett minősíthető a munkakör készenléti jellegűnek, az általánost el nem érő igénybevétel erre nem ad alapot”.

Végül hivatkozunkl a Debreceni Ítélőtábla Mf.50011/2024/4. számú határozatára munkaviszony megszüntetése tárgyában, amely az alábbiakat mondja ki:

„I. Készenléti jellegű a személy- és vagyonőr munkaköre, amennyiben a 24 órás munkaidőben a rendelkezésre állás tartama jelentősen meghaladja a tényleges munkavégzés időtartamát, továbbá, ha a feladatok rutin jellegűek, a munkafeladatok jelentős fizikai és mentális megterhelést nem jelentenek. figyelmeztetést II. Jogszerű az azonnali hatályú felmondás, ha a munkavállaló a jogerős szóbeli, majd írásbeli követően ugyanolyan vagy hasonló jellegű 12 kötelezettségszegést követ el, a vagyonőr az őrszolgálati helyét többször, hosszabb időre elfogadható indok nélkül elhagyja.”

A hivatkozott ítélet tényállása az alábbi volt:

„A felperes munkaköri feladata a dolgozók be- és kiléptetése, az ügyfelek adatainak rögzítése, a telefonhívások fogadása, a kulcsos szekrény kezelése volt. Figyelni kellett a betörésjelző és a tűzjelző berendezés riasztását, szükség esetén intézkedni, éjszaka pedig három alkalommal, maximum 3 óránként az épületet be kellett járni. Az utasítás szerint a szolgálatban lévő vagyonőrnek a fogadóteret, azaz a portahelyiséget, illetve az előtte lévő teret őrizetlenül hagyni szigorúan tilos. A munkavégzés helye ez a fogadótér volt, amely őrhely az épület főbejáratával szemben a földszinten helyezkedett el, ez volt az ún. „őrszolgálati pult”. Ebben volt vonalas telefon, és biztosítottak a vagyonőrök részére a munkaidő tartamára mobiltelefont is. Az őrszolgálati pult helyszínén lévő ügyféltérben 5 biztonsági kamera volt, amelyeket a (MEGRENDELŐ) telepített és üzemeltetett. Az őrszolgálati pultban 4 monitor volt, ezeken az említett kamerák képei voltak láthatók. Az őrszolgálati pultban volt irodaszék és fotel.” (…)

Az Mfv.II.10.269/2015/4. számú ítélet értelmében a munkakör ellátása során a munkavállalót ért fizikai és szellemi megterhelést kell figyelembe venni. A döntésben az került kiemelésre, hogy „nem jelenthető ki olyan megállapítás, miszerint a személy- és vagyonőr munkakör tipikusan nem sorolható a készenléti jellegű munkakörök közé, az mindig a konkrét eset teljeskörű vizsgálata alapján dönthető el”.

A fent hivatkozott döntés ezen felül kimondta, „az Mt. 91. § b) pontjában írt feltétel is megvalósult, hiszen a felperes esetében rutinszerű feladatok ellátásáról volt szó a munkaidő döntő részében, amelyek jelentős fizikai, illetve mentális megterhelést a számára nem jelenthettek. (…) Tekintettel arra, hogy a felperes készenléti jellegű munkakörben dolgozott, a rendkívüli munka ellenértékeként – ahogy arra az elsőfokú bíróság is helytállóan utalt – pótlékra nem volt jogosult”.

A fentiek alapján a készenléti jelleg megítélésénél elsősorban a munkavállaló ténylegesen végzett feladatait, munkaköri leírását, esetleges őrutasítást, őrnaplót, jelenléti ívet megvizsgálva, tanúkat meghallgatva, bírói mérlegeléssel lehet eldönteni, hogy az adott munkakör készenléti jellegű volt vagy nem akár a rendelkezésre állás, akár az alacsony szintű szellemi és fizikai megterhelés vonatkozásában, szakértő kirendelésére nincs szükség ennek megválaszolására.

Dr. Kisszőllősi-Szánthó Balázs