A munkaügyi pereket érintő változások az új Pp. tükrében

Az új szabályozási háttér

Az Országgyűlés 2016. november 22-én fogadta el az új polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényt (a továbbiakban: új Pp.), mely számos újítással szolgált a korábbi eljárásjogi kódex rendelkezéseit figyelembe véve.

Mielőtt ismertetnénk a munkaügyi perekre vonatkozó különös szabályok elemzését, érdemes röviden kitérni arra, hogy melyek az új Pp.-nek azon legfontosabb újításai, amelyeknek a munkaügyi perekben is érvényesülniük kell.

Az új Pp. koncepciója

A legfontosabb nóvum az elsőfokú eljárás két szakaszra osztása, az ún. osztott perszerkezet bevezetése. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elsőfokú eljárás mind funkciójában, mind időben egymástól elkülönül. Az eljárás két szakasza: perfelvételi szak és érdemi tárgyalási szak.

A perfelvételi szakban a bíróság a jogvita kereteit jelöli ki, azaz ebben a modellben a perfelvételi szakra koncentrálódik a jogvita tartalmának, kereteinek meghatározása, ez szolgálja a per előkészítését. Az osztott perszerkezet célja, hogy a perfelvételi szakban tegyék meg a felek a jogállításaikat, az azokat megalapozó teljes körű és releváns tényállításaikat, bizonyítási indítványaikat, terjesszék elő védekezéseiket, amelyek megfelelő alapot szolgáltatnak a perfelvételi tárgyalás eredményességéhez. Ebben a szakban bírói közrehatással tisztázhatók az ellentmondó állítások, pótolhatók a hiányosságok, amely után lezárható az eljárás első szakasza és megkezdődhet az érdemi tárgyalási szak. A perfelvétel lezárásának legfontosabb joghatása, hogy annak lezárását követően főszabály szerint nincs lehetőség a kereset és ellenkérelem megváltoztatására, további bizonyítékok és indítványok előterjesztésére.

Az érdemi tárgyalási szakban kerül sor a rögzült állítások és indítványok alapján a szükséges és célirányos bizonyításra, tanúmeghallgatásra.

A munkaügyi perek sajátosságai

3.1. A munkaügyi perek meghatározása

Az új Pp. szakít a „régi” Pp.-ben használt — a munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó per — elnevezéssel, annak jelzése érdekében, hogy egységes, a különböző foglalkoztatási konfliktusok elbírálására azonos perszabályokat kíván megteremteni. Az 508. § (1) bekezdése tartalmazza taxatív módon felsorolva azon jogviszonyokat, melyekre a munkaügyi perekre vonatkozó eljárási szabályokat kell alkalmazni.

3.2. A kötelező egyeztetés

Az új Pp. fenntartja a munkaügyi perekben a kötelező egyeztetés jogintézményét, alapvetően változatlan feltételekkel, az osztott perszerkezethez igazítva: az egyeztetés a perfelvételi szakban történik a perfelvételi tárgyaláson. Ha a perfelvételi tárgyaláson a felek személyesen vagy képviselőik útján megjelentek, a tárgyalás a felek megegyezésére irányuló egyeztetéssel kezdődik.

3.3. A bizonyítékok rendelkezésre bocsátásának változása

A fentebb ismertetésre kerülő szabályozási elvek — a munkaügyi perekre vonatkozó különös szabályok mellett — általános jelleggel érvényesülnek a munkaügyi perek során is, így az eljárás „kétosztatúsága” is.

A „régi” Pp. hatálya alatt az ügyvéd és az általa képviselt munkáltató sok esetben taktikázhatott azzal, hogy egyes bizonyítékokat mikor, a per mely szakaszában terjesztenek elő. A per bizonyos szakaszában előnyt, míg más esetben hátrányt is jelenthetett. Sokszor azonban sajnos azért került később csatolásra valamely bizonyíték, mert az a munkáltatónál nem volt fellelhető rövid időn belül.

Az új Pp. hatályba lépésével a pertaktikának e széles köre megszűnt, mivel rögtön a per elején (a keresetlevélben, az írásbeli ellenkérelemben, illetve legkésőbb a perfelvételi tárgyaláson) minden bizonyítékot csatolni kell, és a peres félnek igazmondási kötelezettsége van. A munkáltatónak tehát már a perfelvételi szak lezárultáig össze kell gyűjteni minden olyan dokumentumot, szabályzatot, munkaszerződést, illetve meg kell jelölnie minden olyan tanút, amely/aki a bizonyítás szempontjából releváns lehet. Minderre a keresetlevél kézhezvételétől számított 45 napon belül van mód és lehetőség, sőt, ha a keresetlevélben a megszüntetett munkaviszony helyreállítását is kérik, mindössze 15 napon belül elő kell terjeszteni a viszontkeresetet, ellenkérelmet vagy beszámítást.

Mindezeket figyelembe véve a munkáltatónak rendkívül hamar meg kell tennie minden olyan intézkedést, amely a per sikerességének előmozdítását segítheti elő.

3.4. A bizonyítás új szabályai

A munkaügyi perekben a bizonyítás központi szerepe ellenére olyan szabályozási nehézségek merülnek fel, mint a per eldöntéséhez szükséges információ munkáltatói monopóliumának megtörése, nemegyszer a speciális szakértői és okirati bizonyítás értelmezése.

A munkaügyi perekben, mivel a munkavállalói igény bizonyítására alkalmas szabályzatok, dokumentumok a munkáltatónál vannak, ezeket a munkavállaló nemegyszer nem is ismeri, vagy pontatlanul tudja a tartalmát, ezért a törvény külön rögzíti, hogy melyek azok a tények, amelyeket a munkáltatónak kell minden esetben bizonyítania.

Munkaügyi perben ugyanis a munkáltatónak kell bizonyítania:

• a kollektív szerződés, az igény elbírálásához szükséges belső szabályzatok, utasítások és a jogvita eldöntéséhez szükséges, a munkáltató működési körében keletkezett okiratok tartalmát,
• az igényelt juttatással összefüggő számítások helyességét, ha az vitatott, és
• bérvita esetén — a juttatás megfizetését.

Így az eljárás jogszerű megalapozásán — és gyorsításán — túlmenően a bíróságnak egyértelmű lehetőséget adnak arra, hogy a bizonyítatlanság következményét a munkáltatóra hárítva a munkáltatót kötelezze a munkajogi igény elbírálásához szükséges okiratok, nyilvántartások, számítások csatolására.

Mindez a munkavállaló számára lényegi és jelentős könnyebbség a perben, hiszen adott esetben pl. nem neki kell részletesen levezetnie számításokkal, hogy miért járt volna neki több bér annál, mint amennyit kézhez vett, hanem a munkáltatónak kell a számításai helyességét megalapoznia.

A munkaügyi perek elbírálására továbbra is a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságok rendelkeznek hatáskörrel.

Dr. Horváth Balázs András / Harglaw