Cstv. közös szabályai tagi felelősség esetén

A Cstv. speciális szabályainak alkalmazása minden esetben feltételezik egy megelőző felszámolási eljárás lefolytatását vagy folyamatban létét, amely alapján megállapítható, hogy az adós vagyona nem fedezi a hitelezői igények kielégítését.

Minősített többséggel rendelkező tag helytállási kötelezettsége hátrányos üzletpolitika esetén

A Ptk. 3:324.§ (3) bekezdése alapján, ha a társaság jogutód nélkül megszűnik, a ki nem elégített követelésekért a hitelező keresete alapján a minősített többséggel rendelkezett tag köteles helytállni, feltéve, hogy a jogutód nélküli megszűnésre a minősített többséggel rendelkezett tag hátrányos üzletpolitikája miatt került sor. Ez nem alkalmazható végelszámolással történő megszűnés esetén.

Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság esetén [Ptk. 3:208.§ (3)], valamint egyszemélyes részvénytársaság vonatkozásában is [Ptk. 3:208.§ (5)].

A Cstv. külön speciális szabályokat tartalmaz a minősített többséget biztosító befolyás alatt álló gazdasági társaságra vonatkozóan. A Cstv. 63. §-a szerint a minősített többséget biztosító befolyás alatt álló, valamint az egyszemélyes gazdasági társaság, továbbá az egyéni cég felszámolása esetében a befolyással rendelkező, illetve az egyedüli tag (részvényes) korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi, ha a hitelezőnek a felszámolási eljárás során, vagy annak jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül benyújtott keresete alapján a bíróság a tagot (részvényest) – az adós társasággal összefüggő tartósan hátrányos üzletpolitikája miatt fennálló helytállási kötelezettségére tekintettel – a hitelező azon felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett követelésének megfizetésére kötelezi, amelynek kielégítésére a felszámolási eljárásban nincs fedezet.

A felelősség az objektív konszernjogi felelősségből alakult ki, amely egy objektív tagi felelősségen alapult, amely kiegészült azzal, hogy csak a jogszabályban meghatározott mértékű befolyással rendelkező tagot terheli ez a kötelezettség, és ez a tag a befolyással a hitelezőinek a hátrányára él. Azaz a felelősség egy speciális (sui generis) deliktuális felelősség (nincs szerződéses viszony a felek között), amelyet a többségi befolyással rendelkező tag károkozása hoz létre a tag és a hitelező között (EH 2013.01.P4 I.)

A felelősség vonatkozásában a bíróság a tag tartósan hátrányos üzletpolitikájának folytatását állapítja meg, aminek következtében maradnak kielégítetlen hitelezői követelések. A magatartás alapja abban áll, hogy a tag meghiúsította a társaság (egy másik jogalany) tartozásának a megfizetését.

A minősített többséget biztosító befolyás akkor jön létre, ha a tag vagy részvényes az ellenőrzött társaságban közvetlenül vagy közvetett módon megszerzi a szavazatok legalább 75%-át. Azaz a befolyás a szavazatszámhoz kötődik, nem a tulajdoni arányhoz, amely alapján akár csekély tulajdoni joggal rendelkező tag is szerezhet ilyen mértékű befolyást (Ptk. 3:324.§).

A hátrányos üzletpolitika eltérően szerepel a Cstv-ben és a Ptk-ban. Az egyik tartósan hátrányos üzletpolitikáról ír, míg a Ptk. csak egyszerűen hátrányos üzletpolitikát említ. Azonban egyik törvény sem határozza meg a fogalmát. A kialakult bírói joggyakorlat szerint a fogalom a következőt jelenti.

A Fővárosi Ítélőtábla 16. Gf. 40 080/2004/3. számú eseti döntésében megfogalmazott definíció szerint az üzletpolitika üzleti cselekvési program, a stratégiai, piaci műveletek hosszabb távú meghatározását, tervezését, a cégre jellemző gazdálkodási koncepció kialakítását, az üzleti célok, irányelvek megfogalmazását foglalja magában. Amennyiben ez a tevékenység, magatartás nem a társaság érdekét szolgálja, esetlegesen azzal ellentétes, például a társaságnak tartósan bevételkiesést vagy más hátrányt okoz, a hátrányos üzletpolitika megvalósul.

A Legfelsőbb Bíróság EBH 2004.1038. számú döntésében kifejtette, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását mindig az ellenőrzött társaság nézőpontjából kell megítélni. Az ellenőrzött társaságnak veszteséget okozó üzletpolitika objektíve akkor is hátrányos, ha a döntés tágabb értelemben racionális, mert a hátrányt a konszernen belül máshol jelentkező előny vagy veszteségcsökkenés kompenzálja, vagy esetleg meg is haladja. Ugyanakkor a tartós hátrányokozás egy szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartás kell, hogy legyen, amelynek okozati összefüggésben kell állnia az ellenőrzött társaságnál keletkező, a felszámolási eljáráshoz vezető veszteséggel. Ha a veszteség keletkezése objektív gazdasági folyamatokra és nem az uralkodó tag befolyásoló magatartására vezethető vissza, akkor az a racionális tulajdonosi döntés, amellyel az uralkodó tag meg kívánja szüntetni a veszteséges leányvállalata további működését, nem alapozhat meg konszernjogi felelősséget. Ha az uralkodó tagnak is csak veszteséget jelentő elhibázott üzleti döntés miatt keletkezik vesztesége az ellenőrzött társaságnál, az nem von maga után konszernjogi felelősséget.

A Kúria álláspontja szerint a más által folytatott tartósan hátrányos üzletpolitikából eredő következményekért az uralkodó tag nem felel (EBH 2013. 02.P4.).

A fentiek alapján annak is felelnie kell a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásának eredményeként bekövetkezett kártét, aki már nem rendelkezik vagyoni hányaddal a felszámolás alá került ellenőrzött társaságban, hiszen a korábbi uralkodó tag magatartása kárt okozott az ellenőrzött társaságnál, s ennek következtében nem elégíthetők ki az ellenőrzött társaság hitelezői.

A Kúria a fenti esetben megállapította, hogy nem felel az uralkodó tag, ha üzletpolitikájának célja az ellenőrzött társaság gazdasági helyzetének javítása, a hitelezők igénye kielégítési alapjának növelése volt, azonban próbálkozása sikertelen maradt, mivel ilyen esetben nem az üzletpolitikája volt hátrányos, hanem az csak nem vezetett eredményre.

A célzatos magatartás nem elvárás. Elegendő, ha a károkozás egy szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartás eredménye. Nem csak tevőleges magatartással követhető el, hanem az uralkodó tag (egyedüli részvényes) mulasztásával, illetve a saját gazdasági céljai elérése érdekében tanúsított passzív magatartással is. (BH. 2012. 295)

A bíróság a korlátlan és teljes felelősséget a behajthatatlan tartozásért akkor állapíthatja meg, ha az egyedüli tag által alkalmazott üzletpolitika – stratégiai irányító tevékenység – vizsgálata alapján arra a következtetésre jut, hogy az egyedüli tag e körbe sorolható tevékenysége, magatartása, mulasztása, döntései a társasági befolyás kezdetétől a felszámolási eljárás megindulásáig terjedő időszakban, vagy annak meghatározott részében az ellenőrzött társaság érdekeivel, a működés gazdaságos és ésszerű folytatásának és fenntartásának elvével ellentétben álltak, és ezáltal veszteséget, s valamely hitelezőnek pedig kárt okoztak. E tevékenységnek szándékosnak vagy súlyosan gondatlannak kell lennie, illetőleg a kialakult bírói gyakorlat szerint a következményeit tekintve összefüggésben kell állnia a végül felszámolási eljáráshoz vezető veszteség keletkezésével. A társaságot uraló tag egyéb gazdasági érdekei, megfontolásai a kettejük jogviszonyának megítélésében nem játszhatnak szerepet. (BDT 2012. 2645).

Társasági részesedés rosszhiszemű átruházása

A korábban említett kényszertörlési eljáráshoz hasonlóan a Cstv. 63/A § alapján is megállapítható a tag korlátlan felelőssége az alábbiak szerint.

Amennyiben az adósnak – a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg (egyszerűsített eljárás esetén pedig a bíróság által jóváhagyott vagyonfelosztási javaslat) szerint – a jegyzett tőkéjének 50%-át meghaladó mértékű tartozása van, a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha a részesedését átruházó volt tag bizonyítja, hogy az átruházás időpontjában az adós még fizetőképes volt, és a fenyegető fizetésképtelenség vagy a fizetésképtelenség csak ezt követően következett be, vagy az adós ugyan fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt vagy már fizetésképtelen volt, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el. A keresetet legkésőbb a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül lehet benyújtani.

A többségi befolyással rendelkező tag felelőssége a hitelezők irányában fennálló teljes, elsődleges, felróhatóságon alapuló és deliktuális vagyoni felelősség.

A vagyoni hányad átruházása azért minősül rosszhiszeműnek, mert az átruházás időpontjában a társaság már fizetésképtelen, vagy, ha még fizetőképes is, a tag az átruházás során nem vette figyelembe a hitelezők érdekeit. Tekintettel arra, hogy a felek között szerződéses jogviszony nem áll fenn, ezért deliktuális felelősségről beszélünk. A tag fizetésképtelen helyzetben lévő társasági üzletrészét átruházhatja, felelőssége azonban csak akkor áll meg, ha rosszhiszemű volt, vagyis, ha például ezzel hitelezői érdeket sértett, csökkentette a kielégítési alapot, vagyis elzárta a hitelezőket az igényérvényesítés lehetőségétől. (ÍH 2013.38. I.) Önmagában az adós fizetésképtelensége nem alapozza meg tagjának rosszhiszeműségét. (ÍH 2012.138.)

Összegzés

A közgazdaságtanban alapelvi szinten került meghatározásra és az ipari forradalom során Angliában elsőként a gyakorlatban is megvalósult, hogy a korlátolt vagyoni felelősség létrehozatala jelentős motivációt és fellendülést ad a vállalkozásoknak és a vállalkozási kedvnek. Ezzel ellentétben azonban nem lehetett a piaci körülmények között a korlátolt felelősség áttörhetetlen minőségét kimondani, tekintettel arra, hogy az jogszabálysértésre és a fentiekben ismertetett jogellenes magatartásokhoz vezetne (pl. visszaélés, szándékos károkozás stb.) A fentiekre tekintettel szükséges volt a társasági jogban a korlátolt felelősség áttörésének eseteit deklarálni, amely alapján a hitelezők fel tudnak lépni a sérelmes helyezetekkel szemben. A társasággal és a hitelezőkkel szembeni felelősség egyéb vetületeit jelentik a vezető tisztségviselő, valamint a felügyelőbizottság, illetve egyéb más társasági szervek felelőssége, amelyet a jelen cikkben hely hiányában nem áll módunkban ismertetni.

Dr. Kisszőllősi-Szánthó Balázs

Hargittay és Társai Ügyvédi Iroda