Ahhoz, hogy a káronszerzés fogalmát megérthessük, elsősorban meg kell vizsgálnunk annak összetevőit úgy, mint a kár és a kártérítés fogalmát.

A kártérítési felelősség általános szabálya alapján a kártérítési kötelezettség feltételeiként megjelenő jogellenesség, felróhatóság és okozati összefüggés után következhet a megtérítendő kár meghatározása.

A kár hétköznapi fogalmába beletartozik lényegében bármiféle hátrány, jogilag azonban a vagyoni megközelítés bír relevanciával, vagyis onnan kell megközelítenünk a kérdést, hogy a károkozás pénzben mérhető, kifejezhető-e. Ezen perspektíva következtében alakulhatnak ki olyan élethelyzetek, amikor a bíróságok lényegében abszurd módon kvázi beárazzák egy elvesztett végtag pénzben kifejezhető értékét. Az okozott kár tekintetében nem érdemes és a hatályos jogszabályok alapján nem is kell különbséget tenni a között, hogy a károkozás enyhe vagy súlyos gondatlanság, esetleg szándékosság eredményeképpen következett-e be.

Fontosnak tartom e körben röviden utalni a sérelemdíjra is. A sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének egyik lehetséges következménye, azonban nem az egyetlen, továbbá a sérelemdíj fontos jellemzője, hogy nem vagyoni sérelem orvoslására szolgál.

A kártérítés egy egyszerű meghatározásaként elmondható, hogy egy olyan kompenzáció, amellyel a károkozó helyreállítja a kárt szenvedő részére az eredeti állapotot. A kártérítés szabályozásának funkciója tehát lényegében kettős, hiszen egyrészt arra ösztönzi a társadalom tagjait, hogy kellőképpen elővigyázatos magatartást tanúsítsanak, másrészt egyfajta biztosítást nyújt a lehetséges károsult számára, vagyis kifejezésre jut benne a prevenció és a reparáció elve.

Kiemelendő, hogy bár első ránézésre nagyon hasonló fogalmak, a kártérítés és a kártalanítás nem egy és ugyanazon fogalom. A kártalanításról jogszerű károkozás esetén beszélhetünk és jogszerű károkozás esetén jár csak. Jogszerű károkozás egyszerű esete, amikor például valaki lakásából füst szivárog ki és a kiérkező tűzoltók betörik a lakás ajtaját, hogy megelőzzék a tűz tovább terjedését. Egyértelműen kár keletkezik, azonban a tűzoltók jogszerűen jártak el a lakásba történő behatoláskor.

A kártérítés mértékéről a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatodik könyvének negyedik rész „Felelősség szerződésen kívül okozott kárért”, XXVI. cím „A kártérítési felelősség általános szabálya és közös szabályai” rendelkeznek. Ez alapján a károkozó kártérítési kötelezettsége kiterjed a károsult teljes kárára, azt teljes mértékben köteles megtéríteni. A teljes kártérítés körében a károkozó köteles megtéríteni:

• a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést (damnum emergens);
• az elmaradt vagyoni előnyt (lucrum cessans), és;
• a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket.

Fontos kiemelni, hogy a teljes kártérítés köre azonban nem abszolút, hiszen ezt az elvet is áttörheti az előreláthatósági korlát és a károsult közrehatásának figyelembevétele, valamint a méltányosság esetleges bíróságok általi gyakorlása.

Megfigyelhető tehát, utalva a fent leírtakra is, hogy a Polgári Törvénykönyv a pénzben kifejezhetőség oldaláról közelíti meg a kérdést, hiszen mind a beállott értékcsökkenés (pl. súlyosan megrongálódott gépjármű), mind az elmaradt vagyoni előny (pl. autóbaleset következtében nem tud elutazni nyereséggel járó szerződés aláírására, így a szerződés nem jön létre), mind a vagyoni hátrány kiküszöböléséhez szükséges költség (pl. gépjármű megjavítása, korházi kezelés költségei) pénzben kifejezhetőek.

Cikkünk ennek a részében érkezünk el a káronszerzés fogalmához, amely álláspontom szerint a fentiek hiányában nem értelmezhető maradéktalanul. A Polgári Törvénykönyv akként szabályozza a káronszerzés tilalmát, hogy:

„A kártérítést csökkenteni kell a károsultnak a károkozásból származó vagyoni előnyével, kivéve, ha ez az eset körülményeire tekintettel nem indokolt.„

Ez lényegében azt jelenti, ha a károsult gépjárműve egy roncs lesz, de teljeskörű biztosítása eredményeképpen egy ugyanolyan gépjárművet, vagy annak ellenértékét megkapja, nem követelhet kártérítés címén már a károkozótól egy ugyanolyan gépjárművet vagy annak ellenértékét, hiszen így végül kettő gépjárművet, vagy azok ellenértékét szerezné meg eltérő jogcímeken. Ebben az esetben következne be az ún. káronszerzés, hiszen a kár elszenvedését követően ez eredeti állapothoz képest egy gépjármű értékével gazdagodna.

Mivel a jogalkotó kézenfekvőnek látta hozzátenni, hogy „(…) kivéve, ha az eset körülményei tekintettel nem indokolt” ennek következtében esetről estre a bíróság mérlegelési körébe tartozik annak eldöntése, hogy az eset körülményeire tekintettel indokolt-e csökkenteni a kártérítés mértékét károsultnak a károkozásból származó vagyoni előnyével vagy sem.

Végezetül nézzünk meg két jogesetet, amely rávilágít arra, hogyan is járnak el a bíróságok a káronszerzés tilalmának vizsgálatakor, alkalmazásakor:

Első esetben, a tényállás szerint a felperes házastársa közúti balesetben meghalt, és a megromlott egészségi állapotú felperesnek felesége helyett térítés ellenében kisegítők nyújtanak segítséget, továbbá napszámos látja el azokat a mezőgazdasági munkákat is, amelyeket korábban az elhunyt végzett. A kártérítési követelés ezeknek a szolgáltatásokért kifizetett díjaknak megfizetésére vonatkozott. Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes felesége halála miatt özvegyi nyugdíjat kap, és kérte ennek a követelésbe való beszámítását. A Legfelsőbb Bíróság (ma Kúria) nem fogadta el az alperes álláspontját. Kifejtette, hogy a felperest a halál okától függetlenül, a társadalombiztosítási jogviszony alapján illeti meg a nyugdíj. A nyugellátás rendeltetésével ellentétes volna, ha az arra jogosultat megfosztanák a nyugdíjtól. A felperes indokolatlan hátrányt szenvedne, ha nem kapná meg azt a nyugdíjat, ami mindenkit megillet, akinek házastársa meghal. Nincs szó tehát arról, hogy a felperes a házastársának közúti baleset miatt bekövetkezett halála miatt gazdagodnék.

A második esetben a felperesek gyermeke az alperes szülészeti osztályán oxigénhiányos állapotban maradandó károsodásokat szenvedett. A felperesek a lakásukként szolgáló családi házat többször átalakították azért, hogy a gyermek ellátásához megfelelőbb környezetet biztosítsanak. A jelentős költséggel járó átalakítás következtében a ház értéke növekedett. A Kúria határozatában hangsúlyozta, hogy a káron szerzés tilalmába ütközne, ha az értéknövekedés összege nem kerülne levonásra az épület átalakításának költségeiből. Kártérítésként tehát csak a különbözet összege kerülhet megítélésre.

Dr. Kovács Gábor Hunor

Hargittay és Társai Ügyvédi Iroda