Minden panasz végrehajtási kifogásnak tekinthető-e?

A végrehajtási eljárás megindításához a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: ’Vht.’) szerinti végrehajtható okirat szükségeltetik. A végrehajtási eljárás során azonban a Vht. lehetőséget biztosít mind az adós, mind a végrehajtást kérő részére, hogy panasszal éljen, ha úgy ítéli meg, hogy a végrehajtási eljárás során jogos érdeke sérelmet szenvedne. Természetesen más típusú érdeksérelemről lehet szó az adós és a végrehajtást kérő, illetve más érdekelt oldalán, hiszen a végrehajtási eljárás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg egyéb magatartásra kötelezett, azaz az Adós teljesítse a kötelezettségét.

Az úgynevezett végrehajtási kifogás intézményével az adóson és a végrehajtást kérőn túl más érdekelt is élhet. Végrehajtási kifogást a végrehajtónak a végrehajtási eljárás szabályait és a végrehajtási kifogást előterjesztő jogát vagy jogos érdekét lényegesen sértő intézkedése, vagy intézkedés elmulasztása ellen terjeszthető elő a foganatosító bíróságnál.

A végrehajtási eljárás során azonban a kommunikáció az adós, végrehajtást kérő, egyéb érdekelt és a végrehajtást foganatosító végrehajtó között a gyakorlatban általában folyamatos és időszakosan eléggé intenzív is lehet. Ennek során a végrehajtó intézkedése ellen bármilyen címen előterjesztett megtámadást kifogásnak kell tekinteni a Vht. szerint.

Felmerül tehát a kérdés, hogy önmagában bármilyen panaszt megtámadásnak kell tekinteni? A szabály célja értelemszerűen a jogban járatlan személyeket segítése, de vajon mi a helyzet abban az esetben, ha valamely fél jogi képviselővel jár el? A helyzet, ahogyan a kedves olvasó is gondolhatja e ponton, természetesen bonyolultabb.

A jogi képviselővel eljáró félre – figyelemmel a jogi képviselőjének szakértelmére – rendszerint szigorúbb szabályok vonatkoznak, a jog nem tolerálja olyan mértékben az esetlegesen elkövetett hibát, mint a jogban járatlanok esetében. Ebből azonban nem csak az következik, hogy a jogi képviselő felelőssége fokozott beadványai elkészítése során is, hanem az is, hogy a jogi képviselővel eljáró fél alakszerűen és tartalmilag sem végrehajtási kifogás beadványát sem a végrehajtó, sem az eljáró bíróság nem értelmezheti végrehajtási kifogásnak. Különösen abszurd és aggályos, ha az eljáró bíróság értelmezi tévesen a végrehajtást kérő beadványát.

Bármilyen meglepő is történt már olyan eset, hogy a végrehajtást kérő beadványát az eljáró végrehajtó végrehajtási kifogásként értelmezte és ekként terjesztette fel az eljáró bírósághoz. Ami azonban még meglepőbb, az eljáró bíróság is annak ítélte meg, hivatkozva a Vht. azon rendelkezésére, hogy a  végrehajtó intézkedése ellen bármilyen jogcímen előterjesztett megtámadást kifogásnak kell tekinteni.

A fentiek okán a bíróság – illetékköteles beadványról lévén szó – felhívta a végrehajtást kérőt, hogy fizesse meg a végrehajtási kifogás illetékét. A végrehajtást kérő nyilatkozatát követően, hogy a végrehajtási kifogás illetékét – mivel beadványa nem végrehajtási kifogás – nem kívánja megfizetni, az eljáró bíróság a végrehajtási kifogást elutasította, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint a végrehajtást kérő eljáró végrehajtónak megküldött beadványa végrehajtási kifogás.

A jogkereső állampolgárok szerencsére nem védtelenek az olyan döntésekkel szemben, amelyekkel nem értenek egyet és azt esetleg sérelmesnek találják. A fenti esetben a végrehajtást kérő fellebbezést nyújtott be, mivel álláspontja szerint  – bár a végrehajtó intézkedése ellen bármilyen jogcímen előterjesztett megtámadást kifogásnak kell tekinteni – a Vht. szerint a kifogásban meg kell jelölni a kifogásolt végrehajtói intézkedést, és azt, hogy a kifogást előterjesztő az intézkedés megsemmisítést vagy megváltoztatását milyen okból, mennyiben kívánja.

Sérelmesnek találta továbbá a végrehajtást kérő, hogy álláspontja szerint az eljáró végrehajtó és a bíróság megsértette a Vht. rendelkezései szerint adott esetben háttérjogszabályként alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény alapelveit is.

A polgári perrendtartás alapelvei között szerepel ugyanis többek közt a kérelemre történő eljárás elve, amely az jelenti, hogy a bíróság a jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ennek ellentéte az officialitás elve lenne, amely azonban kivételesen és nagyon szűk körben alkalmazandó.

További fontos alapelvnek tekintette fellebbezésében a végrehajtást kérő a rendelkezési elv megsértését, amely szerint a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van.

Az elsőfokú bíróság hivatkozott arra is, hogy a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint kell figyelembe venni, azonban a másodfokon eljáró bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság azon véleményét, hogy ezen hivatkozott szabályt alkalmazni kellett volna a tárgyi eljárásban.

A másodfokon eljáró bíróság úgy találta, hogy a végrehajtást kérő fellebbezése alapos, mivel az elsőfokú bíróság nem létező kérelmet bírált el, azaz végrehajtási kifogást nem terjesztett elő a végrehajtást kérő. Azzal is egyetértett másodfokú bíróság a fellebbezést előterjesztővel, hogy kérelme tartalmilag sem végrehajtási kifogás volt, hanem egy másik Vht. szerinti eljárás keretében tett nyilatkozat.

A fentiekből tehát látható, hogy a címben feltett kérdésre a válasz az, hogy nem minden panaszt kell végrehajtási kifogásnak tekinteni és minden alkalommal érdemes alaposan megvizsgálni magát a beadványt is, hiszen a végrehajtási kifogást bár kiterjesztően kell értelmezni, annak mégiscsak vannak kötelező tartalmi elemei.

 

dr. Kovács Gábor Hunor / Harglaw

Legutóbbi BLOG bejegyzések