EUB C-679/24: Az elévülési idő nem korlátozhatja a fogyasztók követeléseit a bankok által alkalmazott tisztességtelen hitelfeltételekkel szemben
- Kurucz Lilla
- március 30, 2026
- 9:45 de.
Bevezetés
2026.március 19-én az Európai Unió Bírósága a C-679/24. sz. ügyben jelentős döntést hozott a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésekhez kapcsolódó elévülési szabályok uniós jogi korlátairól. Az ügy középpontjában az állt, hogy a fogyasztó meddig érvényesítheti bíróság előtt azokat az igényeit, amelyek egy tisztességtelen szerződési kikötésre, konkrétan az árfolyamkockázatot teljes egészében rá hárító kikötésre vezethetők vissza. Az EUB lényegében azt mondta ki, hogy a nemzeti elévülési szabályok nem alkalmazhatók úgy, hogy azok a gyakorlatban megfosszák a fogyasztót az uniós jogból eredő jogvédelem tényleges igénybevételének lehetőségétől Az EUB 40/25. számú sajtóközleménye kiemeli, hogy az uniós jogba ütközik, ha a fogyasztó jogérvényesítését olyan módon korlátozzák, hogy az elévülés már a szerződéskötéstől elinduljon, miközben a fogyasztó ekkor még nem ismerhette fel a kikötés tisztességtelen jellegét.
Az ügy tényállása és eljárási előzményei
A konkrét ügyben HL fogyasztó 2008 februárjában svájci frank alapú, de forintban törlesztendő, 30 éves futamidejű jelzálogkölcsön-szerződést kötött az UniCredit Bankkal. A szerződés egyik lényeges eleme az volt, hogy az árfolyamváltozás kockázatát teljes egészében a fogyasztó viselte. A későbbi forintgyengülés és a törlesztési terhek növekedése miatt az ilyen kikötések a magyar devizahiteles jogviták egyik központi kérdésévé váltak. HL szerződését a bank 2012-ben fizetési késedelem miatt felmondta, majd végrehajtási eljárás indult ellene; később a követelést a Momentum Credit Zrt.-re engedményezték. A vita tehát nem pusztán elméleti, hanem egy már felmondott, végrehajtási szakaszba jutott szerződéshez kapcsolódott.
HL 2023-ban pert indított. Elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a szerződés érvénytelen, mert a bank nem adott megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázatról. Emellett azt is kérte, hogy a bíróság vonja le az érvénytelenség jogkövetkezményeit, vagyis számoljon el a felek között, és a szerződés joghatásait az árfolyamkockázati kikötés nélkül tartsa fenn. Az elsőfokú bíróság azonban nem a kikötés tisztességtelenségét vizsgálta érdemben, hanem a keresetet elévülés miatt elutasította. E döntés lényege az volt, hogy a fogyasztó által kért jogkövetkezmények levonása vagyoni igénynek minősül, amelyre az ötéves elévülési idő vonatkozik, és ez az elsőfokú bíróság álláspontja szerint már letelt.
A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság ezzel kapcsolatban fordult előzetes döntéshozatalért az Európai Unió Bíróságához. A magyar bíróság lényegében azt kérdezte: összeegyeztethető-e a 93/13/EGK irányelvvel az a magyar bírói gyakorlat, amely a fogyasztó igényérvényesítésének elévülését a szerződéskötés időpontjától számítja akkor is, ha a fogyasztó csak később szerzett tudomást arról, hogy a kikötés tisztességtelen lehet.
A jogi kérdés lényege: mikor kezdődik az elévülés?
Az ügy központi problémája nem az volt, hogy a nemzeti jog egyáltalán előírhat-e elévülési határidőt az ilyen visszatérítési vagy elszámolási igényekre. Az EUB következetes gyakorlata szerint önmagában az nem ellentétes az uniós joggal, ha a tagállami jog ilyen igényeket határidőhöz köt. A kérdés az, hogy az elévülés mikor kezdődik, és ez a szabály nem teszi-e a fogyasztói jogok gyakorlását „gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé”.
Az EUB megerősítette, hogy az a nemzeti értelmezés, amely szerint az ötéves elévülés a szerződéskötés napján indul, főszabály szerint ellentétes az uniós joggal, ha a fogyasztó ekkor nem tudott és nem is tudhatott a szerződési feltétel tisztességtelen jellegéről. A devizaalapú, hosszú futamidejű kölcsönök esetében ez különösen súlyos, mert az elévülés akár még a szerződés tényleges lezárulta előtt bekövetkezhetne, ami rendszerszinten foszthatná meg a fogyasztókat a jogérvényesítéstől. Az EUB ezért a tényleges érvényesülés elvére támaszkodva kimondta, hogy a szerződéskötés időpontja önmagában nem tekinthető elfogadható kezdő időpontnak. Az ilyen szabályozás a fogyasztói jogok gyakorlását túlzottan megnehezítheti, különösen a fogyasztó hátrányos információs és alkuhelyzetére, valamint a jelzáloghitelek hosszú futamidejére tekintettel.
Nem várható el a fogyasztótól a bírói gyakorlat folyamatos figyelése
A másik kiemelt kérdés az volt, hogy az elévülés kezdete vagy a nyugvás utáni folytatódás kapcsolható-e ahhoz az időponthoz, amikor vagy az EUB, vagy a nemzeti legfelsőbb bíróság valamilyen iránymutató döntést hozott a hasonló kikötések tisztességtelenségéről.
Erre az EUB szintén egyértelműen nemmel válaszolt. Kifejtette, hogy egy átlagos fogyasztótól nem várható el, hogy rendszeresen figyelje a Kúria vagy az EUB ítéleteit, és ezek alapján jogi következtetéseket vonjon le a saját szerződésére nézve. A Bíróság külön hangsúlyozta: még ha létezik is olyan felsőbírósági gyakorlat, amely egy bizonyos típusú kikötést tisztességtelennek minősít, abból nem következik automatikusan, hogy a fogyasztó saját szerződésében szereplő konkrét kikötés is ugyanígy megítélendő. Ehhez mindig szükséges az egyedi szerződés és az ahhoz kapcsolódó tájékoztatás konkrét vizsgálata. Ezért sem a Kúria, sem maga az EUB valamely korábbi ítéletének időpontja nem tehető meg automatikusan az elévülés kezdő napjává. Az átlagos fogyasztótól nem várható el a bírósági döntések rendszeres követése, illetve azok alapján annak meghatározása, hogy saját szerződése mely kikötései tisztességtelenek.
Az EUB ugyanakkor nem zárta ki teljesen, hogy az eladó vagy szolgáltató bizonyítsa, hogy a fogyasztó valamely konkrét időpontban ténylegesen tudott vagy észszerűen tudomást szerezhetett a kikötés tisztességtelen jellegéről. De ennek bizonyítása az adott ügyben vizsgálandó kérdés, és nem alapulhat pusztán azon, hogy létezett valamilyen nyilvános bírósági gyakorlat.
A döntés jelentősége a magyar devizahiteles perek szempontjából
Az ítélet jelentősége túlmutat HL egyedi ügyén. A döntés közvetlenül érinti azt a magyar bírói megközelítést, amely az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására irányuló fogyasztói igényeket sok esetben az általános polgári jogi elévülési szabályok alapján, szigorúan és a szerződéskötéshez kötötten kezelte. Az EUB most világossá tette, hogy az ilyen megoldás nem egyeztethető össze a 93/13/EGK irányelv céljával, ha a fogyasztó valójában nem volt abban a helyzetben, hogy jogait hatékonyan felismerje és érvényesítse.
Ez a magyar bíróságok számára azt jelenti, hogy a jövőben az elévülési kifogás elbírálásakor nem elegendő formálisan azt vizsgálni, mikor kötötték meg a szerződést, illetve mikor telt el öt év. Azt is vizsgálni kell, hogy a fogyasztó mikor került reálisan abba a helyzetbe, hogy felismerhesse a szerződési feltétel tisztességtelenségét, és ténylegesen élhessen jogaival. Ugyanez igaz az elévülés nyugvását követő folytatódásra is: az EUB szerint ehhez ugyanazoknak a garanciáknak kell kapcsolódniuk, mint az elévülés kezdetének meghatározásához, vagyis itt sem lehet automatikusan valamely kúriai vagy EUB-döntés dátumát alapul venni.
Összegzés
A C-679/24. sz. ítélet lényege, hogy az uniós fogyasztóvédelmi jog érdemi korlátot állít a tagállami elévülési szabályok alkalmazása elé. Az EUB nem azt mondta ki, hogy a fogyasztói visszatérítési igények soha nem évülhetnek el, hanem azt, hogy az elévülés nem indulhat el automatikusan a szerződéskötéskor vagy, ha a fogyasztó ekkor még nem tudhatott a kikötés tisztességtelen jellegéről. Azt is világossá tette, hogy a fogyasztótól nem várható el a felsőbírósági és uniós ítélkezési gyakorlat folyamatos követése.
Az ítélet ezért a devizaalapú szerződésekkel kapcsolatos magyar perekben várhatóan erősíti a fogyasztók pozícióját, különösen azokban az ügyekben, ahol a banki tájékoztatás elégtelensége miatt az árfolyamkockázati kikötés tisztességtelensége merül fel, és ahol a korábbi bírói gyakorlat az igényeket elévülésre hivatkozva érdemi vizsgálat nélkül zárta le. A döntés egyúttal azt is megerősíti, hogy az uniós fogyasztóvédelem tényleges tartalma nem üresedhet ki pusztán eljárásjogi, elévülési technikák révén.
Legutóbbi BLOG bejegyzések
A Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSZSZ) eljárása – gyakorlati útmutató vállalkozások számára
A Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSZSZ) eljárása – gyakorlati útmutató vállalkozások számára A gazdasági életben – különösen az építőipari és kivitelezési szerződések körében – gyakori probléma,
Van kiút a devizahitelesek számára?
Kiút a devizahitelesek számára? – EUB C-630/23 – friss szakmai publikáció Az Európai Unió Bíróságának C-630/23. számú ítélete új megvilágításba helyezi a devizahiteles ügyek jogi
Alkotmányjogi panaszok devizahiteles ügyekben – friss szakmai publikáció
Alkotmányjogi panaszok devizahiteles ügyekben – friss szakmai publikáció A devizahiteles ügyekhez kapcsolódó alkotmányjogi panaszok egyre összetettebb kérdéseket vetnek fel a joggyakorlatban.Dr. Kisszőllősi-Szánthó Balázs tanulmánya a